Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1926. október

66 VI. Függelék. (A 45. sz. határozathoz.) Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Ismeretes, hogy a pápás egyház térítési dühe a reverzális-kényszerrel tátongó sebet ejtett egyházunk testén. Száz és száz a családok száma, melyeket házassági megegyezések folytán hónapról-hónapra elveszítünk. Ha e veszteségek ellen nem tudunk eredményesen védekezni, egyházunk lassú elvérzését fogják azok okozni. Ám mi legyen a védekezés módja? Egyfelől kétség nem fér ahhoz, hogy sokkal gyengébbek vagyunk, mintsem hogy a mai reakciós korszellem mellett a vallási megegyezések reánk nézve kedvezőtlen intézkedéseit törvényhozási úton hatályon kívül helyezni tudnók. Az is kétségtelen, hogy a protestántizmus védelmére alakult Világszövetségnek a • Vatikánnál érdekünkben tett lépései nem fogják máról-holnapra a helyzetet a mi javunkra megváltoztatni. Másfelöl pedig meg kell állapítani, hogy régebbi közgyűlési határozataink, melyek á cura pastoralis intenzív gyakorlásában, a házasságra lépő jegyesek felkeresésében és szeretetteljes megintésében látták a reverzális biztos gyógyszerét, ma már nem elég hatékonyak a baj elhárítására. A gyakorlat azt mutatja, hogy vegyes házasságoknál rendszerint az evangélikus fél enged, mert a katholikus nem engedhet, arról lévén meggyőződve, hogy a reverzális-kényszer a kath. egyházban dogma, melytől üdv vagy kárhozat függ. Viszont az evangélikus egyház mint engedékeny, liberális felfogású egyház él a köztudatban, mely a reverzálist megengedi, vagy legalább is nem kárhoztatja. S mert egyházunk semmiféle határozottabb lépést még nem tett a reverzális ellen, házasságra lépő híveink nem érzik, vagy nem akarják érezni, hogy a reverzális majdnem a hitehagyással azonos s az őket felkereső lelkész előtt rendszerint azt hangoztatják, hogy ők a reverzális dacára is megmaradnak jó evangélikusoknak. A dolgok ilyen állása folytán a reverzális ellen csak egy fegyver jöhet komolyan számba s ez a reverzálist adókkal szemben a megtorlás komoly eszközeinek alkalmazása. Javaslom tehát, mondja ki a közgyűlés, hogy 1. Egyházunk nem tekinti többé egyháztagnak azt, aki egyházunk kárára vallási egyességet adott. Tőle egyházi adót nem kér, sőt el sem fogad. Azt a hit vigaszában többé nem részesíti s mindaddig, míg hibáját jóvá nem teszi, az egyházból kilépettnek tekinti, aki összes egyházi jogait elvesztette s a lelkipásztor szolgálataira többé igényt nem tarthat. 2. Nem viselhet semmiféle egyházi tisztséget az, akinek gyermeke egyházunk kárára reverzálist adott. 3. Aki kárunkra vallási egyességet kötött, annak nincs joga, hogy gyermekeit evangélikus iskolába beírathassa. 4. Aki hátrányunkra reverzálist adott, az az egyházközség által vezetendő Hűtelenek Könyvébe bejegyzendő és hűtelensége alkalmas módon, akár a szószékről, akár a templom hirdetési tábláján is nyilvánosságra hozandó s elköltözés esetén az új tartózkodási hely lelkészével is közlendő. 5. Ezen közgyűlési határozat hasonló határozathozatal céljából az egyetemes közgyűléshez felterjesztendő s egyetemes elfogadtatása esetén kinyomatandó s a templomban az összes hívekkel közlendő. 6. A református és unitárius egyház hasonló intézkedések megtételére felszólítandó. 7. Ezen határozat érvényét veszíti, ha a róm. kath. egyház a reverzális-kényszert hatályon kívül helyezi. Budapest, 1926. szeptember 29. Mély tisztelettel a Mélt. és Főt. Kerületi Közgyűlés kész szolgája: Dr. Varsányi Mátyás budai lelkész.