Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1926. október
17 le akarnak mondani. Én azonban innét is nyomatékosan kérem az iskola- 5. fenntartó egyházközségeket, hogy e drága kincsről könnyelműen ne mondjanak le, mert lehet még idő, amikor a Regnum Marianum szomorú határai közt egyházunk egyetlen menedéke és reménysége csupán csak iskoláiból nyeri táplálóerejét. Ezért e téren tanácsom és jelszavam a Biblia eme mondása: „Tartsd meg, amid van". Egyházunk az elmúlt közigazgatási évben is több helyen részesült az Országos Földbirtokrendező Bíróság által megítélt földekben. Erről emlékezvén, nem hallgathatom el azonban a mind szélesebb "körből felém hangzó és mind hangosabb panaszt, mely szerint a földek megítélésével járó terhek túlságosan nagyok és súlyosak. Maga a vételár is nemcsak a föld termőképességét és teherbírását, hanem a forgalmi árat is sokszor meghaladja. Ezért már ismételten megtörtént, hogy a megítélt földeket nem fogadták el. Minthogy azonban a föld mégis csak, mint ingatlan, a legbiztosabb alapja minden szervezetnek s miután a legutóbbi idők válsága megtanított arra, hogy a földben életfenntartó és kenyértermő erőt keressünk és találjunk, javaslom, keresse meg az egyetemes közgyűlés az 0. F. B. elnökségét, hogy az egyházi és iskolai célokra megítélt földek hivatalos költségeit és megváltás árát szállítsa le, illetőleg tegye meg a kellő törvényes lépéseket arra nézve, hogy a földbirtokreformról szóló törvényben és az ennek kiegészítését képező novellában a megváltásra és a vételárra vonatkozó rendelkezések leszállíttassanak és megkönnyíttessenek. Jelentem, hogy a legutóbb megszervezett lelkészi állások, nevezetesen a mezőtúri és a mendei lelkészek kongruáját a kultuszminisztérium engedélyezte Ez állások szervezése is a haladás és fejlődés örvendetes jele. Nem tudom, hogy a fejlődések rovatában kell-e elszámolnom a katonai gyülekezetek megalakulásával. Erről az új alakulásról örömmel kellene megemlékeznem, mert híveink bármiféle szervezkedése mindég örvendetes esemény. És mégis nagy bennem az aggodalom, ha elgondolom, hogy ezzel az új szervezkedéssel rést ütöttünk alkotmányunkon, rést ütöttünk ama törvényes állapoton mely szerint ugyanazon hitvallás alapján csak egy vallási közösség állhat fenn. Megbontottuk továbbá a családtagoknak a katonai gyülekezetekbe való bevonásával a gyülekezetek egységét s végül az egyházvezető világiak kinevezésének a szokásával megtörtük a választás eddigi kizárólagosságát. Még aggasztóbbnak látom a dolgot, ha elgondolom, hogy ezt a kinevezést a legtöbbször nem-protestáns honvédelmi miniszter végzi és így egyházaink élére másvallású ember rendel ki vezetőket. Én a magam részéről az intézkedésre jogosultak előtt mindent elkövettem a katonai gyülekezetek e módon tervezett megalakítása ellen s aggodalmamat és ellenvetéseimet őszintén feltártam s mikor most ezekről a kerületi gyűlés előtt is megemlékezem, csak magamat és lelkiismeretemet akarom a vád és a későbbi következmények felelősségétől mentesíteni. Ha aggodalmakról beszélek, meg kell emlékeznem egyházunk egyik legfontosabb és legnehezebb problémájáról, a nyugdíjintézet kérdéséről is. Most voltaképpen nincs is nyugdíjintézetünk. A régi teljesen elértéktelenedett, 2
