Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1924. szeptember

11 Ebből a szempontból említem meg a hadügyminiszter ama rendeletét, mellyel a tényleges szolgálatban lévő katonatiszteket az egyházi életben való szervezett munkálkodástól eltiltja. E rendelet az állampolgárok egyrészét törvényes emberi jogától fosztja meg. Ez a római katholikus egyházra nézve közömbös lehet, miután ott a papság kormányozza az egyházat, de a mi egyházunkra nézve feltétlenül káros. Nem akarom azt állítani, hogy ez a rendelet a protestáns egyházak ellen irányul, mert ilyet az államkormányról feltételezni nem szabad, de tény az, hogy evangéliumi egyházunk e rendelet következtében sok értékes munkását veszíti el. Ezért kötelességemnek tartottam e rendelet ellen a hadügyminisztériumban óvást tenni. Javaslom, hogy e sérelmes rendelet visszavonása érdekében egyetemes közgyűlésünk utján a kormányhoz felterjesztés intéztessék. Hogy egyházunk érdekeinek megvédelmezését az államkormánytól nem mindig nyerjük meg, mutatja a kardoskuti eset is. Mikor itt a lelkészi állás megüresedett, akkor a lelkész lakásául szolgáló épületet Hódmezővásárhely városa iskolai célokra bérbe vette. Az egyházközség kétségtelenül helytelen dolgot követett el, mikor épületét bérbe adta, de abban a hiszemben cselekedte ezt, hogy a város nem veszi sokáig igénybe a paplakot. Most azonban a város nem akarja kiadni az épületet, minek következtében a gyülekezet már négy év óta nélkülözi a lelkészt. E tűrhetetlen állapot ellen ugy a népjóléti miniszternél, mint a közigazgatási hatóságnál, végül az illetékes város polgármesterénél és ismételten a kultuszminiszternél is eljártam, de mindenütt eredménytelenül. Ami legszomorúbb, a kultuszminisztérium legutóbb, most már harmadik felterjesztésemre, azt felelte, hogy ő nem illetékes az ügy elintézésére. Ezt a választ igazán nem értem, mert egyházi sérelem ügyében nem tudom akkor, hogy melyik minisztérium illetékes. Minthogy én ezt az ügyet az arra illetékes hatóságok igénybevételével már minden lehető módon rendezni igyekeztem, de semmi eredményt elérni nem tudtam, most már tisztelettel arra kérem a közgyűlést, találja meg a módját annak, hogy a kardoskuti lelkész lakása fölszabaduljon és a lelkészi állást betölthessük. Ezért javaslom, hogy a kerületi közgyűlés ez ügyben a kormánynál keressen támogatást, továbbá javaslom, hogy miután Kardoskut területileg teljesen be van ékelődve a békési egyházmegyébe, a kerületi közgyűlés Kardoskutnak a békési esperességhez való átcsatolása érdekében a hivatalos eljárás megindítását rendelje el. A lelkészek államsegélyezése dolgában is meg kell a kormányt keresnünk. Mikor a rórn. kath. egyház példaadására az állam a protestáns lelkészek javadalmát is városokban 60, vidéken 40 q búzában állapította meg, mind szívesen fogadtuk ezt az intézkedést, mert természetesnek találtuk, hogy a családos protestáns lelkészek