Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1922. szeptember

12 felhasználása bizonyosan sok kívánatos cél megközelítéséhez vezet bennünket. Sajnos azonban, hogy az állam kormánya, ismételt utánjárás és sürgetés dacára sem volt hajlandó a lelkészeknek a tisztviselői kedvezményes ellátást és a vasúti utazások állandó mérséklését megadni, de egyes hivatalos utazásokra a kedvezményes jegyeket mindenkor kiadja. Ez is nagy eredmény a multakhoz mérten g végtére is be kell látnunk, hogy az állam sem képes mindent, amit tőle kivánunk, teljesíteni. Különben is jobb szeretném, ha az az elv irányitana mindnyájunkat minden cselekedetünkben: Segits magadon, az Isten majd segit! Szegénységünk ugyan sokszor rákényszerít az állam segítségének kikérésére és elfogadására, de kétségtelenül többre mehetnénk, ha lehetőleg a magunk erőire támaszkodnánk. E két erőforrásnak, az állam által való megsegittetésnek és a saját áldozatainknak, mostani szegénységünkben egyelőre egyensúlyozott párhuzamban kell maradniok. A hitoktatás terheit pl. nem birtuk már viselni. Jól esik, hogy az állam a hitoktatás ujabbi támogatásával segítségünkre sietett. A mult évben államilag dotált hitoktatói állásokat szervezett, az idén pedig a székesfővárosi hitoktatók fizetését vállalta magára. Tekintettel arra, hogy a hitoktatás is a nevelés egyik ága, mégpedig a legfontosabbak egyike, elvi szempontból is igazolható, hogy az ifjúság valláserkölcsi nevelését végző tanerők állami forrásból kapják fizetésüket. Meg kell jegyeznem, hogy ezzel autonomiánkon sérelem sein esett, mert az ellenőrzésen kivül semmiféle rendelkező jogot az állam ezúttal nem kötött ki magának. Ez ujabb segítséget is ugy tekintjük, mint az 1848. XX. végrehajtásának egy ujabb tünetét. Mig igy egyik oldalon az állam segítségét elfogadjuk, addig másik oldalon a magunk alkotó készsége is meg-megnyilatkozik. így a Szarvasi Luther-árvaház ma már ötven árvát fogad falai kö2é. Ha uj otthont kaphat, egyike lesz alkotókészségünk egyik legszebb bizonyságainak. Ugyanott Szrnka János presbyter a háborúban elvett harangok pótlására közel félmillió költséggel uj harangot ajándékozott az egyház számára. Kérem a közgyűlést, hogy mikor ez örvendetes eseményeket tudomásul veszi, fejezze ki hálás köszönetét azoknak, akik tettekkel buzgólkodnak az egyház építésén. Itt kell megemlékeznem az amerikai testvérektől ezévben is nyert hatalmas segítségről. Morehead professzor utján az amerikai egyházak nemzeti tanácsától 7.550,000 koronát kaptunk. Ebből kerületünkre 2.283,000 korona esett. Miként a mult évben, ugy ezidén is a püspöktársakkal egyetértve és az amerikai testvérekkel való megállapodás alapján osztottuk ki ezt az összeget a segítségre szoruló egyházi alkalmazottak és intézmények között. Midőn azt kérem, hogy ezért a most már negyedízben történt segítésért köz-