Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1918. szeptember

26 7. és buzgóságosan folytatni kívánom. E tekintetben teljesen átértem a püspöki állás kötelességeit. Tudom, hogy a püspök nem aktakezelő, nem irodafőnök, hanem episcopus, aki mindent köteles meglátni s a jónak, hogy erősödjék, a helytelennek, hogy el ne hatalmasodjék, minden nyilvánulását szemmel tartani. Ezért a gyülekezetek látogatásában meglankadni nem fogok. Nemcsak azért, hogy a kerület igazi szükségleteit, az esetleges hiányokat és a például vehető erényeket a gyülekezetek életének tükrében lássam és a hívekkel való közvetlen érintkezés révén ismerjem meg, hanem azért is, hogy a lelkésztársakkal testvérszeretetben összeforrva együtt buzduljunk alkotó tettekre egymás hite által. Hiszem, hogy ezzel a közvetlen érintkezéssel megközelítjük majd azt a célt is, amelynek elérését oly régen sürgetjük, hogy közigazgatásunk egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb lesz. Kétségtelen, hogy a közigazgatás javulása a lelkiismeretes, pontos, buzgóságos egyházközségi életen fordul meg. Ha minden gyülekezetben öntudatos a vezetőség, akkor öntudatos az egyházi élet is, szükségszerüleg egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb az egész közigazgatás is. Nem szabályrendeletek, nem paragrafusok özöne teszi a közigazgatást jóvá, hanem a munkás, az önzetlen, az egyházszeretetben gazdag evangéliomi lélek. E tekintetben két főszempontra kívánom a figyelmet irányítani. Egyik a felelősség tudatának mélyítése, másik az önzetlenség. A lelkész minden munkájában Isten és a jövő Ítélőszéke előtt áll. A jelent látszatos munkával is el lehetne ámítani, de Isten mindent lát, a jövő mindent igazol. Nem magunknak munkálkodunk, hanem az egyháznak és ebben az egyház Urának. Ezt az evangéliomi lelket óhajtom én felébreszteni, erősíteni kerületünk minden gyülekezetében. Ott is, ahol a rendes lelkipásztori gondozás hiányzik. A szórványokban élő híveink ezrei nélkülözik az egyház óvó ápolását, vezető gondozását. Kerületi missziót lelkészek alkalmazásával óhajtanék e hiányon segíteni. S hiszem, hogy e törekvésem a kerület megértő támogatásával találkozik. Tisztemből következő minden törekvésemhez tisztelettel és bizalommal kérem a kerület szives támogatását. A püspöki székben vallom igazán az apostollal: Nem mondom, hogy már elértem a célt, hanem igyekezem, hogy elérjem, amiért megragadott engem a Krisztus Jézus. Bizalommal kérem a kerület vezetőit, elsősorban az egyházi téren évtizedek óta ragyogó buzgóságú elnöktársamat, kérem a kerület kiváló tisztikarát, kérem az egyházmegyék espereseit és felügyelőit, kérem az egyházközségek minden elöljáróját és összes híveit, kérem a lelkésztestvéreket, a tanári és tanítói kart, hogy engem szeretettel fogadni és szeretettel támogatni szíveskedjenek, ígérem, hogy a püspöki székben és e gyülekezet lelkészi állásában egyaránt elődöm, a nagy Székács nyomán az alkotó munkát