Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1920. október

15 és egoista életfölfogás okozott. Ez a szomorú tapasztalás indította 4. a magyar kultuszminisztériumot arra az elhatározásra, hogy a székesfőváros környékén lévő iskolák és pedig elsősorban népiskolák vallástanitásának ellátására egyházunknak előbb 5, majd 9 hitoktatói állás szervezéséhez nyújtott anyagi lehetőséget. Azt hiszem, amilyen nagy örömmel vehetjük tudomásul^- magyar kormány e nemes irányú elhatározását és nekünk is nyújtott nagy segítségét, ép oiyan sajnálattal kell látnunk, hogy az uj állások nem nyugszanak egészen szilárd alapokon, miért is azok betöltése bizonyos személyi és tárgyi, .'sőt jogi nehézségekkel is jár. Ezeket azonban egy kevés jóakarattal és a nemes cél érdekében szükséges megértéssel ki jehet egyenlíteni. Ez időszerint a budapesti esperesség körében Budafokon, Kispesten, Erzsébetfalván és Szentendrén 1 — 1, a pestmegyei esperességben pedig Rákospalotán 2, Monoron, Újpesten és Pécelenf 1 — 1, összesen 9 államilag fizetett hitoktató van alkalmazásban. Minthogy a mult tanév elején az állam által felajánlott ez állások betöltéséről pár napon belül kellett gondoskodni s minthogy azóta is még kerületi közgyűlést nem tarthattunk, nehogy egyházunk érdekei bármi kárt is szenvedjenek, igyekeztünk az állásokat betölteni s közben egy felmerült incidens folytán a jogügyi bizottság tanácsát és utmutatását is kikérni az állások jogi természetének megállapítása dolgában. E kérdésben az idei közgyűlésnek lesz módja, alkalma és kötelessége az állami hitoktatók jogi viszonyának kérdését minden vonatkozásában tisztázni és megállapítani. A kultuszminisztérium ujabban több olyan rendelkezést is tett, amelyek szokatlanok és egyházunk eddigi jogszokásaival és az államhoz való autonóm viszonyával bizonyos mértékig összeütköznek. Ezekről részletesebben majd a tanügyi bizottság tesz jelentést, én csak megérintem, hogy minden egyes ilyen esetben kötelességszerűen eljártam a minisztériumban s amennyire lehetett, óvással vagy kéréssel igyekeztem az ügyosztályok vezetőit megfelelő állásfoglalásra birni. Hiszem, hogy a legközelebbi jövő e téren is meg fogja hozni a kölcsönös megértést. Sajnálattal kell jelentenem, hogy g. ker. kurzus vezetői az 1848. XX. t.-c. végrehajtása ügyében eddigelé még egyetlen lépést sem tettek s ismételt sürgetésem dacára sem hivták össze az e célból kiküldött egyetemes bizottságot. Elfogadom azonban tiszteletreméltó mentségnek azt az ellenvetést, hogy a nemzet mai összetörött állapotában, zilált pénzügyi és visszás társadalmi viszonyaink miatt az 1848. XX. t.-c.-nek végrehajtása elé legyőzhetetlen akádályok gördültek. Ezt mentségül ha készséggel el is fogadom, mégis ki kell emelnem, hogy az 1848. XX. t.-c. végrehajtásánál nem az anyagi követelmények a legfontosabbak, hanem az egyenlőség és viszonosság elveinek gyakorlati megvalósításai, amelyek nem