Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1918. szeptember

12 7. isteni kegyelemmel találkoztál. A bányai egyházkerület bizodalma a legnagyobbra hívott el, mit egyházunk az Úr szolgáinak adhat, püspöki méltóságra méltatott. Te azonban számvető lélekkel nem a méltóság díszét, hanepi feladatát, nem igéretét, hanem kötelezését keresed. Vedd hát az Úr kezéből imádságos csendességgel az ő felőled való végzését és az örökkévaló kegyelembe helyezett bizodalommal indulj el a kötelesség ama útján, melyen 308 esztendő messze időtávolságában Melik Sámuel, Szeberényi, a nagy Székács, Sárkány s legutóbb Scholtz Gusztáv jártak előtted, mint ködfelhőn életpéldájukkal átvilágító csillagok. Templomból indulj. Templomból az élő templom építésére. Oltár mellől oltárok mellé. De a nemzet, a társadalom, az emberiség eszményeinek oltárára innen erről az oltárról vidd a tüzet embermunka isteni bélyegéül, nemes hevületek táplálójául, fekete éjszakák világosságául. Én pedig teljesitem az egyház által reám ruházott feladatot s szemed elé állítom püspöki hivatásod fenségét, tartalmát és felelősségét. Az örökkévaló írás alapján teszem ezt. Pál apostol írja Timotheusnak (II. Tim. 4, 1—5.): „Kérlek azért az Isten és az Úr Jézus Krisztus előtt, ki megítéli az élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában: hirdesd az igét, állj elő vele, alkalmatos és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lészen oly idő, melyben az igaz tudományt el nem szenvedik, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat. Az igazságtól elfordítják füleiket s hiábavaló beszédek hallgatására fordítják. De te vigyázz mindenekben, szenvedj, az evangelista munkáját cselekedd, a te szolgálatodat bizonyosképpen megbizonyítsd." Testvérem. Az evang. püspök élethivatása komoly fenségében lép eléd. Egyszerű fekete köntösödön nincs változás, megjelenésed külsőségeiben nincsen csillogó díszítés. Az evang. püspököt a hatalom kiváltsága, a gazdagság ereje nem veszi körül. De hivatásából örökkévaló erkölcsi erők áramlanak s jelentőségét életfeladatának magasztossága táplálja. A bizalom karja a felemelőd, százezrek egybecsendülő akarata a meghívó leveled s százezrek imádsága a segedelmet könyörgő áldásod. Odalépsz egy egyházkerület élére. Magadra veszed száz és száz gyülekezet gondját, százezrek lelki szükségletét, lelkiismeretedre helyezed iskolák, intézmények, egész evangelikus egyházunk sorsát. Őrizője leszel az örrökkévaló isteni igének és az Úr kegyelmi eszközeinek, élesztője a vallásosságnak, építője az erkölcsnek, a nemzeti kultúrának. Úgy mégy, hogy necsak magad juss előbbre, hanem másokat is előbbre vezess. Úgy élesíted látásra tekintetedet, hogy ellássa a rohanó idő felett s megismerd a jövendő elrejtett jeleit. Ugy állsz a kormányrúdnál, hogy ne sodortass változó hullámverések erejétől, hanem te lásd a célt, te mutasd az irányt. Áldozatul veted erődet, munka-