Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1917. szeptember

# mondja egyik életrajzírója — „bölcs mérséklettel és atyai jóság- 5. gal uralkodott; ez volt oka, hogy a bölcseségében vetett hit és a személye iránt érzett hódoló tisztelet már életében legendás nagysággá fokozódott". Ki alattvalói mindegyikének szívéhez megtalálta az utat, annak elhunytát feltétlenül hű és igazán szerető szívvel meggyászoljuk mindnyájan. A megrendítő gyászhír vétele után azonnal intézkedtem a köteles gyászünnepélyek megtartása iránt. Felhívtam a lelkészeket, valamint az összes iskolák igazgatóit, hogy a tornyokra, valamint az egyházi és iskolai középületekre gyászlobogót tegyenek, a temetés napjáig naponta, és a temetés napján és óráján harangoztassanak, a nagy halott emlékezetére ünnepélyes gyászistentiszteletet .tartsanak, a tanulóifjúság tanítása pedig ugyanezen napon szüneteljen. A wieni legfelsőbb kabinetirodában kerületi felügyelő úrral egyetértőleg és közös névaláírással a bányai egyházkerület legmélyebb részvétét tolmácsoltuk távirati úton, mire másnap ugyancsak onnan Daruváry aláírással nevemre távirati válasz érkezett, mely Őfelségének legkegyelmesebben kifejezett szíves köszönetét jelenti az egyházkerületnek és elnökségének I. Ferencz József Őfelsége elhunyta alkalmából nyilvánított részvétéért. Az egyes egyházaktól beérkezett jelentések szerint a mi híveink az atyáktól örökölt honfiúi és alattvalói hűség érzetével emlékeztek meg mindenütt felejthetetlen nagy királyunk halálával a nemzetet és egyházunkat ért mélységes gyászról, miről külön felterjesztésben a vallás- és közoktatásügyi 11111. m. kir. Minisztériumnak jelentést tenni el nem mulasztottam. Egyben tisztelettel kérem a méltóságos és főtisztelendő Közgyűlést, hogy elhatározni méltóztassék, hogy megdicsőült nagy királyunk emléke iránti soha el nem múlható kegyeletünk ezen közgyűlés jegyzőkönyvének lapjain megörökíttessék. Az általános nagy nemzeti gyászt nyomban követte szeretett fiatal királyunk, IV. Károly és bájos hitvesének, Zita királyné Őfelségeiknek megkoronáztatásának fényes nagy ünnepélye, amelyen a kerületi felügyelő úr őméltóságával főrendi minőségünkben elejétől végig résztvenni szerencsések voltunk. Nagy remények fűződnek új királyunk személyéhez. Adja Isten, hogy dicső elődjének példája után bölcs és szerető atyja legyen népeinek és így nemzetünknek is. Hiszen az ő műve folytatásának és befejezésének szent fogadalmával lépett immár koronás királyunk fenkölt elődjétől teljes fényben reá hagyott trónjára, a nemzet színe előtt szent esküvel fogadta, hogy az <