Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1916. szeptember

h — - 1 6 4—5. 4. Kerületi felügyelő jelenti, hogy Scholtz Gusztáv püspök ez évben ünnepelte meg lelkipásztorkodásának 50-ik évfordulóját és a mai közgyűléssel fejezte be 10-ik évi püspöki működését. Jelenti, hogy az évfordulót a püspök gyülekezete bensőségteljesen megünnepelte, a mely ünnepségen ő a kerület meleg üdvözlését adta át szeretve tisztelt főpásztorának. De örömmel ragadja meg ma is az alkalmat, hogy a püspököt úgy ebből, mint abból az alkalomból, hogy a mai közgyűléssel fejezte be püspökségének tizedik évfordulóját, a közgyűlés nevében a legszeretetteljesebb melegséggel üdvözölje, biztosítva őt egyházkerülete rokonszenvéről, szeretetéről, odaadásáról és tiszteletéről. A midőn őt a kerület nevében a legmelegebben üdvözli, a kerület ügyeit továbbra is szíves jóindulatába és pártfogásába ajánlja. A kerületi közgyűlés örömmel ragadja meg az alkalmat és biztosítva jóságos szeretett főpásztorát meleg szeretetéről és tiszteletéről, kéri, hogy a kerület ügyeit mindenkor nagyrabecsült atyai támogatásában részesíteni szíveskedjék. 5. Ezután beterjeszti Scholtz Gusztáv püspök az előzőleg már kinyomatott és a közgyűlés tagjainak szétküldött következő jelentését és ennek kapcsán az esperesi jelentések alapján összeállított statisztikai kimutatásokat. Főtisztelendő és Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés! Átléptük a harmadik háborús esztendő küszöbét is. Az óriási vihar, a mely két esztendőn keresztül rombolva, pusztítva szakadatlanul tombolt országunk határain s azokon túl, még mindig nem veszített erejéből. Európa összes népeinek békevágyát még mindig visszafojtják a nekünk ellenséges nemzetek sorsát intéző kezek. A rettentő válság, a mely sorsdöntővé válik a háborúban álló országokra s köztük édes magyar hazánkra nézve is, folvton tart. 7 Az elmúlt két háborús esztendő sok lélekemelő mozzanatot hozott felszínre és sok dicsőséget hozott magyar nemzetünkre, de sok pótolhatlan veszteséget és szenvedést is. S vájjon mit hoz a jövendő? Lelkem e nagy kérdésre bizakodó remény és féltő aggodalom között keresi a feleletet. S ha ez utóbbi rettent, gondolva ellenségeink sokaságára, lelkem ijesztő árnyait lecsendesíti, elűzi az Isten jóságos gond»