Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. szeptember, október

69 arra buzdították a tanférfiakat, hogy tanítványaik látókörét, 36. különösen a földrajz és történelemnél, a tantervtől eltérőleg bővítsék, hanem arra is, hogy szíveikben a vallásos és hazafias érzelmeket mélyítsék. Itthon maradt tanítóink fölismerték az idő fontosságát, meghallották intő szavát s mindent elkövettek, hogy a zsenge lelkekben az Isten iránt való bizalmat, megsegítő kegyelmébe vetett hitet, a honszerelmet megszilárdítsák s tanítványaik fogékony szívében lángra lobbantsák a felebaráti szeretet szent tüzét. Nemcsak a nagyok, a kicsin vek is megtanultak imádkozni, nemcsak a gazdagok, a szegények is siettek, hogy embertársaik fájdalmát egyhítsék, nyomorát megosszák. A mi gyermekeink nagy serege őszinte örömmel gyűjtötte össze filléreit, hogy a hóban-fagyban didergő hős katonáknak karácsonyi örömöt szerezzen, hogy a kenyérkereső nélkül maradt árvákat az éhínségtől megóvja. Az erre vonatkozó jelentések nagyon hézagosak ugyan, de gyermekeink szeretetmunkásságáról mégis némi képet nyújtanak. A bácsi egyházmegyében 1698-60, a bánságiban 280-49, a budapestiben 4050-93, Csanád-Csongrádban 277*47, Turóczban 150-03, Zólyomban 370 K-t = 6827 K 52 fill-t gyűjtöttek és ezen felül térdmelegítőket, hósapkákat készítettek, fehérneműt, tollpárnákat hordtak össze. Tudjuk, hogy a ker. közgyűlést érdekelte volna, ha gyermekeink szeretetadományairól tüzetesebben beszámoltunk volna, de a rendelkezésünkre álló adatok fogyatékos volta s azon körülmény, hogy 4 egyházmegye e tárgyban egyáltalában nem tájékoztatott, pontosabb jelentéstételre módot nem nyújtott. Míg az itthon maradt tanítók a tantermekben, a hadbavonultak a harctéren végeztek és végeznek még most is emberfeletti munkát. Tanítóságunkról az arra leginkább illetékes tényező, a hadvezetőség a legőszintébb elismerés hangján emlékezik meg. Sokan közülük bevonulásuk napján csak a legénység állományába tartoztak, de értelmiségük alapján csakhamar az egyéves önkéntesek közé osztattak be s rövid idő alatt hadnagyi, sőt főhadnagyi rangra emelkedtek és különböző kitüntetésben részesültek. A mult tanévben működött 456 tanító közül 185-en, vagyis tanítóink 40% követte a haza és király hívó szózatát. Ez a tény büszke önérzettel tölti el lelkeinket, de egyszersmind kötelességünkké teszi, hogy hős tanítóink emlékét megörökítsük. Midőn tisztelettel megjegyezzük, hogy a rendkívüli viszonyokra való tekintettel a kimutatásokról ez alkalommal bírá.latot nem mondunk, a táblázatokat bemutatva indítványozzuk: 1. méltóztassék kifejezést adni annak az elismerésnek,