Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1913. szeptember

33 azt a nagy szellemi és erkölcsi erőt, mely egyházunknak a 6 tanítóságban eddig készségesen rendelkezésére áll, mindinkább igyekezzünk meg is tartani s az egyházépítés nagy munkájában értékesíteni. Mert az egyház jövőjére, fennmaradására nézve sohasem lehet közömbös, hogy iskoláiban milyen szellemben nevelkedik az ifjú generáczió, a mi viszont a tanító hithűségétől függ. S arról is meg vagyok győződve, hogy a lelkészek legintenzívebb „curapastoralis"-a s a legékesebb szónoklatai sem pótolhatnák az életben azt a munkát, a melyet igazi hitbuzgó tanító a gyermeki lelkekben végez. De meg különösen a mindnagyobb számban jelentkező egyháztársadalmi feladatok s magának a belmissziónak helyes és sikeres gyakorlása is mintegy természetessé teszik, hogy a lelkész mindezekben segítő-, helyesebben munkatársul maga mellé a tanítót vegye. Ezért — miként eddig is — ez alkalommal is hangsúlyozom, hogy a lelkész és tanító közötti békés, egyetértő viszonyra igen nagy súlyt helyezek s annak ápolására úgy a lelkészeket, mint a tanítókat ismételten felhívom. Panaszom eddig nincs s bízom abban, hogy ezután sem lesz. Bízom abban, hogy az a szellem, az az egyházias hithűség, mely tanítóságunkat mindeddig jellemezte, nem veszít erejéből ezután sem s hogy a miként kivették részüket a múltban az egyházépítés magasztos munkájában saját körükben, úgy a tantermekben a reájuk bízott fogékony gyermeki lelkek vallás-erkölcsi nevelésével, mint a tantermeken kívüli egyházias magatartásukkal és példaadásukkal, a jövőben sem csalódunk ebbeli bennök helyezett reményünkben, s bizalmunkban. A mi egyébként az elemi népoktatást illeti, a mindszigorúbb felügyelet és ellenőrzés, mely alatt iskoláink nemcsak egyházi, de a közigazgatási hatóságok részéről is állanak avval a jótékony eredménynyel jár, hogy a gyermekek beiskoláztatása pontosabb s a mulasztások száma sokkal kevesebb. Tanítóink működéséről, a tanítás eredményeiről a körlelkészi jelentések általában nagyon elismerőleg szólnak. Idevonatkozólag sajnálattal kell jelentenem még, hogy az közigazgatási évben is négy egyházközség iskoláinak államosítása iránti kérvényéhez hozzá kellett járulnom, természetesen kikötve azt, hogy egyházunk érdekei az átadási szerződésben biztosítást nyerjenek. Az évente kiosztásra kerülő Zsedényi-féle 200 koronás ösztöndíjat az egyházmegyék által első helyen ajánlott következő tanítók között osztottam ki: Laczo Endre békés-csabai; Szanitter Kornél torzsai; Neubauer János lieblingi; Brózik Károly szarvasi; Sznchovszky Zsigmond váczi; Rohoska Mátyás