Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. január

211 házat, hiába fáradnak, akik azt építik; ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak az őrizők. rr 1 CJ ^ 0 velünk van, azért is megújul a mi erőnk; velünk van a munkában, a harcban, minek esnénk mi tehát kétségbe, minek csüggednénk el a küzdelemben? Az Ő kezében van a mult, a jelen és a jövő is. Mi munkások csak a jelennel számolhatunk, a másik kettővel csak Ő, mi nem. Sokat, nagyon sokat mulasztottunk a múltban, pótoljuk a veszteséget tehát most. Munkálkodjunk szeretetből mindnyájan, amíg tart nappalunk, mert reánk boruland az éjszaka, melyben többé nem munkálkodhatunk. Fogjunk tehát kezet, tömörüljünk, hassunk, alkossunk, gyűjtsünk lankadatlan buzgalommal; kérjünk, zörgessünk gazdagoknál, szegényeknél, templomokban, iskolákban, palotákban és kunyhókban egyaránt, ne kíméljünk se időt, se munkát — s fáradozásunknak eredinénve lészen. r Hisz mondám: Az Ur velünk van! Azért ne nyugodjunk meg még akkor sem, ha majd egyszer, talán a messze jövőben, egyházunk anyagi helyzete jobbra forduland, mert ha a szeretet áldozata, az adakozás fogyni és megszűnni fog, akkor fogyni fog a mi hitünk és szeretetünk is, mert: ha valaki az övéiről és főképen az ő hite cselédeiről gondot nem visel, az a hitet megtagadta. Évi jelentésemben nem mulaszthatom el Gyámintézetünk egvik fontos alkotásáról említést tenni. Ez a torzsai árvao _ és szeretetház, vagyis konfirmándus otthon, mely ez évben már hetedízben terjesztette be jelentését munkájának állapotáról. Isten segítségével ezen fontos belmissziói intézet ez évben is előbbre jutott útján, immáron 46 árva gyermek nyert ezen intézetben a mult évben elhelyezést. Ebben az évben 8 növendék vált ki az intézet köréből konfirmáció után. A megüresedett helveket azonnal betöltöttük más gyermekekkel. j \ (j %j A megkonfirmáltak vagy szolgálatba léptek, vagy tanoncokul adattak s mondhatjuk, hogy mindenhol kiváló előszeretettel alkalmazzák gyermekeinket. S valahányszor valamelyiküket elviszi új gazdája vagy mestere, ez mindenkor nevezetes nap intézetünkben. Búcsúzóul a szívébe vésünk a távozó gyermeknek komoly figyelmeztetéseket s jó tanácsokat. Községünk anyái ugyancsak az elmúlt évben is támogattak bennünket. Ellátták kamaránkat s pincénket gyakran a legszükségesebb élelmiszerekkel s fogadják e helyütt is leghálásabb köszönetünket. A pénztáradományok is serényen folytak be. A könyörülő Isten idejében küldött támogatásunkra nemes szíveket és segélynyújtó kezeket. Kérésünket gróf Fesztetics Gyuláné őméltósága is meghallgatta s segítségünkre sietett, a Magyar Általános Hitelbank útján 1500 K-t folyósíttatott. 12*