Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918
1915. január
207 közgyűlés előtt a pénzügyi bizottság előreláthatólag ülést fog tartani, a kerületi világi főjegyző ama nézetének ad kifejezést, hogy a pénzügyi bizottságnak lesz a feladata a bácsi egyházmegye kívánsága tárgyában a közgyűlés elé javaslatot terjeszteni. Az értekezlet tudomásul veszi, hogy az egyházmegyék részéről a költségvetésbe felvett tételek nem kifogásoltattak. Helyeslőleg tudomásul veszi az értekezlet a kerületi elnökségnek azt az előterjesztését is, hogy a kerületnek rendelkezésre álló 20,000 koronányi készpénzkészletét hadikölcsön jegyzésére fordította. Ezekután a kerületi felügyelő úr az értekezlet hozzájárulásával megállapítja, hogy az értekezlet napirendjére felvett összes többi ügyek tárgyalása a január hó közepére összehívandó kerületi közgyűlésig függőben tartható. Az értekezlet berekesztése előtt azonban a kerületi felügyelő úr kérdést intéz a megjelentekhez, vájjon nem kíván-e még valaki felszólalni vagy kívánságot előterjeszteni. A kerületi felügyelő úr felhívása folytán Földváry Elemér egyházmegyei felügyelő úr emelkedik szólásra és kérdést intéz a püspök úrhoz, hogy a háború kitörése után egyházunk részéről mily intézkedések történtek a hadbavonult evangélikus hívek lelki gondozásának intenzívebbé tétele érdekében. Földváry Elemér egyházmegyei felügyelő úr felszólalása folytán Scholtz Gusztáv püspök úr előterjeszti, hogy a háború kitörése után nyomban felhívta a kerületéhez tartozó esperes urakat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a sebesülten hazatérő hívek intenzív lelki gondozásban részesíttessenek és közöttük vallásos könyvek és egyéb egyházi olvasmányok kiosztassanak. Úgy tudja, hogy legalább itt a fővárosban, az összes lelkész, segédlelkész és vallástanár urak karöltve igyekeznek a sebesülteket lelki vigasz és támogatásban részesíteni. Sajnosan kénytelen azonban kiemelni, hogy a lelki vigasztalásra szolgáló olvasmánvoknak a harctérre küldése nem volt lehetséges. j o Wagner G. Adolf esperes úr ama nézetének ad kifejezést, hogy a sebesülten hazaérkező hívek lelki gondozásáról nemcsak a fővárosban, de szerte az országban mindenütt kellő gondoskodás történik, de azt hiszi, hogy nem is ezt a kérdést kívánta az egyházmegyei felügyelő úr szóvátenni, hanem azt, hogy a harctéren a hazáért küzdő evangélikus katona részesül-e egyházunk részéről a nehéz helyzetében kívánatos lelki támogatásban s ha igen, milyenben? Sajnosan kénytelen megállapítani, hogv e részben alig történt valami intézkedés, evangélikus tábori lelkész alig van alkalmazva és a harctéren küzdő híveink arra vannak utalva, hogy a táborban a római