Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. január

99 magától értetődvén az, hogy a vizsgálatot nem csupán a jelenleg szóbanforgó felvégi javadalomhoz tartozó földekre, hanem az alvégi állomáshoz tartozott, de már régebben egyházi kezelés alá vett földekre is ki kell terjesztenie; b) az összes lelkészi hiványokat az egyházmegyei határozat helybenhagyott rendelkezései s a földek jogi természete körül megejtendő vizsgálat eredménye alapján, végül a kerületi közgyűlés által elfogadott alábbi indokok figyelembevételével állapíttassa meg. Az egyházmegyei határozatnak 1. és 2. alatt ismertetett elvi rendelkezése, amely a beadott fellebbezéssel nem lett megtámadva, helybenhagyandó volt azért, mert ezek a rendelkezések a jogegyenlőség követelményeinek s annak az elvnek, hogy a lelkészek hiványszerű javadalma meg nem csonkítható s azoknak értéke más, habár egyházi célokra igénybe nem vehető, teljesen megfelel. Másfelől azonban éppen ezen jogi elv alapján a felvégi lelkészi javadalom értékelését tudomásul vevő rész feloldandó volt azért, mert a fellebbezők által okmányilag igazolt értékelés és az egyházközségi határozatban történt értékelés között több mint 2000 K különbözet látszik fennforogni s így az a kérdés, hogy a felvégi lelkészi javadalom csupán 6474 K 17 f, avagy pedig a fellebbezők által állított 8552 K 17 f értékkel bír-e, az egyházmegyei elnökség részéről űjbóli tüzetes megvizsgálást és döntést igényel. Ugyancsak feloldandó volt továbbá a felvégi lelkészi javadalomhoz tartozó földnek egyházi kezelésbe vételét kimondó határozati rendelkezés is és pedig egyfelől azért, mert az illető földek eredete, jogi természete s a .javadalomtól való elválasztható vagy elválaszthatlan volta tüzetes vizsgálat tárgyát nem képezte, másfelől azért, mert a kerületi közgyűlés nézete szerint a lelkészeket javadalmi földilletményüknek természetben való élvezetében lehetőleg mindenütt s annyival is inkább meg kell hagyni, mert -eltekintve az ebből a lelkészekre háramló s többnyire jelentékeny anyagi előnyöktől, a lelkészeknek a nagyobbrészt föld mívesekből álló hívekhez való viszonyát okvetlenül bensőbbé, a lelkészeknek híveikre gyakorolható valláserkölcsi befolyását sikeresebbé s általában az egész lelkipásztori tevékenységet és a lelkész belmissziói munkásságát intenzívebbé teheti az a ténykörülmény, hogy a lelkész, ha szűkebb