Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1913. szeptember

o megyei főesperes tartotta. Az istentisztelet után a közgyűlés 1. tagjai az ülésterembe vonultak, a hol a kerületi gyámintézeti közgyűlés megtartása után, dr. Zsigmondy Jenő ker. felügyelő a következő beszéddel nyitotta meg a ker. közgyűlést. Tisztelt Közgyűlés! Midőn ismét összegyűltünk, hogy Isten segítségével legjobb tudásunk és meggyőződésünk szerint elintézzük egyházkerületünk fontos közigazgatási ügyeit, a legszívélyesebben üdvözlöm egyházkerületünk egybesereglett mélyen tisztelt kiküldötteit, azzal a kérelemmel, hogy űgy mint a múltban, most is élénk érdeklődéssel kísérve tárgyalásainkat, a megszokott higgadt modorban és különösen tartózkodva minden személyes élű ellentétek felidézésétől, igyekezzünk egyházkerületünk és ennek révén közegyházunk érdekeit híven szolgálni és hathatósan előbrevinni. Igen sok és fontos ügy van napirendünkre kitűzve, a melyek megérdemlik, hogy velük a legalaposabban és legbehatóbban foglalkozzunk, a mi alatt azonban nem azt értem, hogy tűlhosszűra nyújtott beszédekkel igyekezzünk egymást kapaczitálni. Mert egy ily magas szellemi nivón álló testület, mely egyházkerületünk legjobbjait egyesíti magában, a röviden kifejtett érvek súlyával is képesek vagyunk egymást álláspontunk helyességéről meggyőzni és mert éppen a tárgyalandó ügyek nagy száma és fontossága kívánatossá teszi, hogy egyegy ügyre ne fordítsunk annyi időt, hogy azután a hátralévő ügyekre ne jusson elegendő időnk és kénytelenek legyünk azokkal esetleg csak felületesebben foglalkozni, a mi semmi esetre sem válhatik az elintézendő ügynek előnyére. Igen tisztelt közgyűlés! Ha visszatekintünk a lefolyt évre és kutatjuk, vájjon reményeinkből, óhajainkból és követeléseinkből mennyi és miképen teljesült, űgy ismét azzal a lehangoló tudattal kell a számadást lezárnunk, hogy az eredmény elenyészően csekély. A lefolyt év meghozta ugyan a lelkészi korpótlékról szóló törvényt és kétségtelen, hogy a törvénynyel lelkészeink sivár anyagi helyzete némileg javult. De arról, hogy e törvényes intézkedés közmegnyugvást avagy közmegelégedést idézett volna elő. szólani nem lehet. Sőt ellenkezőleg a fontos kérdésnek oly módon való elintézése, a mint történt, nem ok nélkül keíti az érdekeltekben azt az aggályt, hogy ügyük évekre el van temetve és ismét hosszabb időn belül aligha van kilátás arra, hogy halottaiból feltámadva, lelkészeinknek teljes méltánylást érdemlő igényei megfelelő kielégítést nyerjenek. Ily körülmények között nem kételkedem abban, hogy a püspök űr ő méltóságának ez ügyben a püspöki évi jelentés-