Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1914. szeptember

30 7. köszönhető, hogy a nm. földműv. m. kir. minisztérium előbb 10, majd 20 és végül még 20, összesen 50,000 koronát ajándékozott az egyháznak temploma felépítésének czéljára. Az egyház így 60,000 kor. birtokában hozzáfog a felügyelő űr készítette terv szerint az új templom felépítéséhez, az építkezési költségnek időközben lett nagymérvű emelkedése ugyan szükségessé tette, hogy az egyház ehhez még 40,000 kor. kölcsönt volt kénytelen felvenni, mely űjabb terhet a hivek azonban készségesen és örömmel vállalták el, a 10°/

0-os adót 15%-ra, párbért 3 koronáról 4 koronára emelve önként és boldogoknak érzik magukat szép templomuk biríokában, bízván jó Istenünkben, ki oly rövid idő alatt oly szép előmenetelt adott fiatal egyházuknak. Az egyház vagyona: Ingatlan: a lelkészlak, 900 D-ölbeltelekkel, 220Ö D-öl templomtelek, 38 hold szántóföld gazdasági épületekkel, mesgyével, határjelzőkkel ellátva, telekkönyvezve. Tökepénze: Több kisebb alapjának főösszege: 554 kor. Utolsó évi jövedelme 8196 kor. „ „ kiadása 5564 „ Lélekszáma jelenleg 2881. Az egyház örökös tb. felügyelője tíolla Mihály min. tanácsos, rendes felügyelője Sulyok Ede, tkpénzt. igazgató, lelkésze: Honéczy Pál 1911 óta, egvűttal hitoktató a belterületi, most állami iskolákban, míg a külterületiekben a hitoktatást az ev. vallású áll. tanító teljesíti. Csanádapácza leányegyházban levita-tanító Konyecsni Sámuel. Ők mindnyájan buzgón és híven járnak el kötelességük teljesítésében. A tárgyalás folyamán indítványoztam, hogy a gyűlés keltéből a nm. kormánynak templomépítő 50,000 kor. ajándékáért táviratilag köszönet nyilváníttassák, mi nyomban meg is történt. Továbbá kedves kötelességet teljesítettem, midőn a pusztaföldvári egyházközség hálájának emlékjeleként méltóságos Bolla Mihály minist, tanácsos tb. felügyelőnek egy díszes albumot nyújthattam át az egyházközség szervezése és felvirágoztatása körül kifejtett önzetlen munkássága elismeréseid. Általában meggyőződött a kerületi elnökség arról, hogy az egyház külső és belső állapota a fejlődés jelét tünteti feí, miért is elismerésünk kifejezése mellett szeretettel felhívtuk a híveket a megkezdett úton való továbbhaladásra. A gyülekezet indokolt azon kérelmét, hogy törekvésük daczára is nagy adóssággal való küzdelmükben valamely egyházi alapból segélyezésben részesüljenek, jóakarattal fogadtuk, és a lehetőséghez mérten tekintetbe veendőnek nyilvánítottuk.