Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1917. szeptember

.166 Élete utolsó műve, a mansfeldi grófok kibékítése, amelynek érdekében az akkor már sűlvos beteg, testileg megtört reforo' o o mátor télvíz idején szülővárosába ment, amikor áldott földi pályafutását be is végezte, szintén a felebaráti önzetlen szeretet nemes munkája, a béke önfeláldozó szolgálata volt. A rettenthetlen bátorságú wittenbergi nagy hithős emlékezete időtlen időkig áldott leend gyámintézeti szeretetintézménvünk körében is. Hegveket mozgató nagy hite, áldóO _ O OJ 1 zatkész felebaráti szeretete megvilágítja előttünk is az utat, amelyen járnunk kell, ha a reformáció nagy, szellemi vívmányainak méltó örökösei, drága javainak öntudatos s hű letéteményesei akarunk lenni. „A lelkes eljár ősei sírjához s gyújt régi fénynél új szövétneket", mondja koszorús lantosunk. S amidőn most a reformáció négyszázados emlékünnepe alkalmából a hálás kegyelet- és szeretetteljes megemlékezés zöld cipruslombját tesszük le Lutherunk sírjára, gyújtsuk meg olt egyúttal az ev. prot. anyaszentegyház iránti meleg, áldozatkész szeretet és lelkes ragaszkodás, a gvámintézet magaszo " o^ o tos szent ügye iránti szeretetteljes érdeklődés és lelkesedés, az ev. egyházunk jobb s szebb jövőjébe vetett, szeretetben munkás hit fénylő szövétnekét, ily módon követve Luther hitét, „ki nekünk szólta az Istennek beszédét". Ünneplésünk akkor lesz méltó ezen szellemóriás, a világtörténelem ezen egyik legnagyobb alakjának szent emlékéhez, ha a reformációt önmagunkon kezdjük meg, ha bensőnkben megújulva követjük áldott nyomdokait, a hegyeket mozgató hit, az Isten megsegítő kegyelmébe vetett törhetetlen bizalom, az áldozatkész felebaráti szeretet és önzetlen könyörülő irgalom Istennek tetsző terén nekünk nyújtott magasztos példát, ha ••egymásnak terhét hordozva, a jótéteményben meg nem restülve, míg időnk vagyon mindenekkel jót teszünk, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédivei, ekképen töltve be a Krisztus törvényét". Nagy hithősünkre, „meggondolván, minémű vége volt az ő életének", mily sikerekben s áldásban gazdag volt egész reformátori pályafutása, méltán vonatkoztathatjuk Dániel, az ószövetség Isten szent lelkétől ihletett nagy látnokának eme szép szavait: „A bölcsek fénylenek, mint az égnek fényessége és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön és örökké fénylenek". Ezek után van szerencsém bánvakerületi gvámintézetünk 1916—17. évi működéséről szóló első elnöki évi jelentésemet a következőkben tisztelettel előterjeszteni: A bánsági ehm. gy.-i ügybuzgó e. elnöke. Soltész Gyula birdai lelkész betegsége következtében idő előtt nyugalomba