Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1912. szeptember

31 a tanítók fizetését akként rendezte, hogy azonnal nagyobb 4. javadalmazás élvezetébe jutottak, mint a minőt a törvény 30 évi szolgálat után a tanítóknak biztosít és tekintettel arra, hogy a tanítók maguk e korpótlékra igényt nem tartottak, azt sohasem kérték, legalább a múltra nézve oldja fel az egyházat e kötelezettség alul, de hasztalan volt. Ugyancsak tárgyánál fogva itt tartom megemlítendőnek. hogy a'kultuszminiszter 1910. évi 100.600. sz. a. kiadott rendeletével engedélyezte az elemi és ismétlő-iskolai növendékektől az 50 filléres beiratási díj szedését, oly feltétellel, hogy a begyűlt összeg kizárólag a népiskolai ifjúsági és tanítói könyvtárak szervezésére és fejlesztésére használható fel. E rendelet alapján, miután kerületünkben tudtommal e joggal kevés egyház él, felhívtam az egyházmegyéket, hogy ezen 50 filléres beiratási díj szedésének kérdésével foglalkozzanak s az egyházmegvei közgyűlésen hozandó vonatkozó határozataikat a kerületi közgyűlésre felterjeszszék. Ha ugyanis e dij szedését kötelezőleg minden egyházra nézve kimondjuk, a mint azt a ref. egyetemes konvent már a mult évben a ref. egyházakra nézve kimondotta, azt hiszem, hogy így oldhatnók meg legkönnyebben és az egyházak külön megterhelése nélkül az iskolai könyvtárak létesítésének nehéz kérdését. Ez ügygyei is lesz léhát alkalmunk foglalkozni. Egyelőre csak azt jelzem, hogy a könyvtártípusok összeállítása, illetőleg a népünknek való tanulságos, hazafias és a protestáns evangéliomi öntudat és érzület fejlesztésére alkalmas olvasmányokat tartalmazó könyvek kiadatása iránt, a Luther-Társaság már megtette a kezdeményező lépéseket. A mi egyébként az elemi népoktatást illeti, a rendelkezésemre álló körlelkészi jelentések alapján azt kell megállapítanom, hogy iskoláinkban a nevelés és oktatás ügye a lefolyt tanévben bizonyos emelkedést mutat. Tanítóink működéséről a legtöbb jelentés dícsérőleg emlékezik meg. S miután itt-ott szó esett arról, hogy már a tanítóság között is kezd lábrakapni az az irányzat, mely az iskolát az egyháztól elszakítani törekszik, felhívtam a körlelkészeket, hogy iskolalátogatás alkalmával szerzett tapasztalataikról szóló jelentéseikben terjeszkedjenek ki a lelkészek, illetőleg az egyház és tanítók közötti viszonyokra is. Mert bizonyos, hogy e viszonyból sok tekintetben lehet következtetést vonni a tanítóság egyházias érzületére nézve. S örömmel jelzem, hogy e tekintetben teljes megnyugvásomra szolgáltak a jelentések, arról tanúskodván, hogy a rendesen személyi hiúságokból és a feljebbvalói. illetve alárendeltségi viszonynak hamis felfogásából származó ellentétek, torzsalkodások csak elvétve — mint a hogy az mindig is megvolt — fordulnak elő. Még fényesebb