Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1912. szeptember

17 ügvét. Hogy nekem erről mi a véleményem, annak nyílt kife- 4. jezest adtam a f. évi rendkívüli közgyűlésünkön. Ha végigtekintünk azokon a teendőkön, melyeket egyházunk, illetőleg lelkészeink az állami adminisztráczió körébén végeznek, ha látjuk, hogv az állam kulturális munkájában, szocziális feladatainak megvalósításában mily tevékenységet fejtenek ki, továbbá ha gondolunk arra, hogy a mit az állam az anyakönyvekkel a lelkészektől minden kárpótlás nélkül elvett," bizony panaszunk és kérésünk e tekintetben méltányos is, jogos is, s illő, hogy a magas kormány végre beváltsa a többször tett Ígéreteit. A jelek biztatók, de nem kielégítők! Sőt olvasva a pénzügyminiszter legutóbbi erre vonatkozó kijelentéseit, melyek szeVint a lelkészi fizetést a korpótléki alapon akként kívánja rendezni, hogy a kongruás lelkészek fizetése öt évötödös korpótlék után 3 ezer koronára kiegészíttetnék, valóságos megdöbbenést keltett mindnyájunkban. Hát vájjon azok a nem kongruás lelkészek, a kiknek a fizetése tisztán 1600 korona, vagy valamivel több, mitsem kapjanak? Én úgy vélem, hogy itt valami tévedésnek kell fennie; a lelkészi fizetésnek ily rendezését még szándékban is lehetetlennek tartom. De hogy későn ne ébredjünk s esetleg a tévedésnek elejét vegyük, szükségesnek tartom ebbeli aggodalmunknak az egyetemes gyűlés útján a magas kormánvnál kifejezést adni egy jegyzőkönyvi kivonat kapcsán. Megjegyezni itt még csak azt kívánom s ezt azért, nehogy esetleg a nemtörődömség vádjával illessen valaki, hogy a mikor ez ügyben Budapesten lelkészi értekezletet tartottak lelkészeink, én hivatalos úton, Aszódon voltam, a bizottsági ülésen, azért nem is jelenhettem meg azon, előzőleg pedig nem volt róla tudomásom, mert a meghívót csak utána másnap vettem. Különben legyenek lelkésztársaim meggyőződve, hogv e közös ügyünket egyházunk egyik elsőrendű ügyének tekintem és azt sikerre juttatni minden tőlem telhető módon törekszem. 6. Szintén nagyon közelről érint mindnyájunkat a jövő évben tartandó zsinat ügye. Az 1891. év decz. hó 5. és folytatólag 1893. évi febr. hó 7-én és következő napjain tartott zsinat sok tekintetben új korszakot alkotott egyházunk történetében. A mi addig az egyházi életben mint százados gyakorlat állott fenn, azt azóta szentesített törvények alakjában bírjuk. E törvények, mint tudjuk, nem terjeszkednek ki az egyházi élet és közigazgatás minden részleteire, hanem sok tekintetben csak az alapelveket állapítják meg. a további kiépítést a szabályrendeletekre bízván, melyeket azután az egyes egyházkerületek és ezeken belül az egyházmegyék, valamint az egyházközségek is sajátos helyi