Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

9 pesti állami egyetemen levő róm. kath. theologiai fakultás mellé sürgetett protestáns theologiai fakultás dolgát; sem a református zsinat törvényeinek szokatlan és sérelmes megerősítési záradékát; sem az (1907Tévi 35. §) apáczákat és szerzeteseket jutalmazó t.-czikk becsempészését; sem a régi kánoni látogatások és a patrónusi jog czíme alatt országszerte folyó zsarolásokat és több efféle jogtalanságot. A kinek szemei vannak a látásra és fülei a hallásra, az minden pillanatban meggyőződhetik arról, hogy itt a protestáns nép ellen a régi Kolonics-féle politika vakmerően alkalmaztatik; még pedig az előjogokat és kiváltságokat megszüntető és a tökéletes vallási egyenlőséget és viszonosságot megalapító 1848. XX. törvényczikk értelmének és betűjének bűnös kijátszásával! Bizony méltán felkiálthatnánk, hogy „Recrudescunt vulnera Ecclasiae reformatae et evangelicae in Hungáriám!" Ha ily súlyos körülmények között a hazai Protestantismus, némi segélymorzsák odavetése által elámítva, továbbra is tűrni akarja megaláztatását, nyílt kizsákmányoltatását; ha a prot. nép védelmére alkotott törvények végrehajtása helyett megelégszik ígéretekkel; és végre ha a római „nagy halász" által igazgatott klérus falunkénti szervezését összetett karokkal nézi: akkor méltatlanná teszi magát az evangéliomi szabadság áldásaira és a művelt világ felvilágosult katholikusainak becsülésére. Ó, mily lélekemelő volt a 80 év előtti egyetértés, mikor a ,.Ne temere"-hez hasonló vakmerő pápai rendeletek ellen, úgyszólván az összes magyar kath. világi intelligenczia a protestánsok mellé állva, tiltakozott a békebontó pápa beavatkozása ellen! Mikor Kölcsey Ferencz naplójában azt írhatta, hogy Luther és Kálvin fiai összetett karokkal nézték, mint harczolnak az ország legelőkelőbb katholikusai a megtámadott protestánsok szent ügye mellett! Vájjon napjainkban akadnak-e még Beöthy Ödönök, Deák Ferenczek, Széchenyi Istvánok és Eötvös Józsefek,