Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1911. szeptember

13 hogy az új tanrendszer megállapításánál a gyakorlati 6. tárgyak behatóbb tanulmányozására nagyobb kört biztosítson, mint a hogy azt a tervezet kijelöli. 4. Nagy fontosságánál fogva a lelkészképzés mellé helyezem a népoktatás ügyét. A protestantizmusnak elejétől fogva kiváló gondját képezte a népnevelés kérdésének helyes megoldása. A népiskola volt minden időben egyik hatalmas erőforrása, oszlopa. Ezért hozta érte azokat a nagy, a mi erőnket aránylag messze túlhaladó áldozatokat. Igaz, hogy hova-tovább iskoláink fenntartása mind nagyobb és nagyobb terhet rak az egyes egyházközségekre. Valamikor iskoláinkkal vezetőszerep a mienk volt, de a népoktatás ügyének az állam részéről való mind fokozottabb felkarolása és a kor igényeihez mért fejlesztése már leszorított bennünket. Nem győzzük a versenyt az anyagiakkal, Nagyon sok az iskola, a mely a törvényes követelményeknek meg nem felelvén, megintésben részesül. De azért bizonyos megnyugvással konstatálom, hogv népünk általában iskolájához való szeretetéből, ragaszkodásából nem veszített, mert a legtöbb helyen igyekszik erejének megfeszítésével is iskoláját megtartani s a szükséghez képest fejleszteni. Akad ugyan olyan egyház is, mely iskoláját erős indokok alapján a községnek vagy államnak átadja. E tekintetben különben a mult évi egyetemes közgyűlés 94. p. a. alatt hozott határozata értelmében oly irányú felhívást intéztem ker. egyházközségeihez, hogy az iskolák államosítása mindenkor csak a kerület jóváhagyása mellett lehetséges és felkértem az iskolaszékek elnökségeit, hogy a hol ez a kérdés felmerül, kövessenek el mindent, hogy a különböző törvényes államsegélyek igénybevételével iskolájukat megtarthassák. Az ily államsegélyeket nem tartom veszélyesnek, amennyiben törvényen alapulnak és a mily jogot ezért az állami főfelügyelet magának biztosít, ugyanazt gyakorolja akkor is, ha azt nem is veszszük igénybe. Igaz, hogy az államosításnál is mindenkor az egyház érdekeit szem előtt tartjuk és nem lehet tagadni, hogy ezekben az esetekben kívánságaink tekintetbe vétetnek. Mindezt azonban nem azért említem, mintha a népoktatást illetőleg semmi tennivalót nem látnék szükségesnek. Sőt! éppen arra akarok rámutatni, mi legyen itt a teendőnk. Az iskolák jósága, kulturális és nevelő hatása első sorban a tanítótól függ. A tanító egyénisége, képzettsége, valláserkölcsi jelleme határozza meg az iskola minőségét, jellegét. És ez a lényeges. Ezt kell megmentenünk, biztosítanunk isko-