Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

115 lak ki a hívek földjeikből temetőkük melyek 1909 augusztus 85. 20-án és deczember 14-én avattattak föl. Birdán, 1910 május 28-án. Soltész Gyula, ág. hitv. ev. lelkész. E) Klopódiai misszió. Ha visszatekintünk a mult évre, magasztalni vagyunk kénytelenek hűséges Urunkat, a ki minden szűkölködésünkben megsegített bennünket. Adósságunk még mindig van, mely azonban 400 K-ra csökkent. A lefolyt évben a következő segélyekben részesültünk: az esperességi gyámintézettől 30 K. néhai Matheidesz Károlv hagyatékából 200 K, porosz Gotteskastentől 23 K 50 f, Babusnik Ágoston úrtól, temesvári lakostól 342 K-át, mely öszszegen az ő kívánságára egy második harangot szereztünk be, püspök urunk Ő méltóságától vallásos könyvekre 54 R 80 f-t, Baldácsy-alapból 70 K-át, az egyetemes közalapból 50 K-t, a meklenburgi Gotteskastentől 58 K 76 f-t. Azonkívül nem szabad említés nélkül hagynunk a szászországi rathendorfi egyházban működő Urbán János József lelkész urat, a ki egy gyönyörű 8 kilogramm súlyú oltárbibliát és ugyancsak a nevezett lelkész közvetítésével a drezdai diakonisszáktól 100 K ertékben egy gyönyörű oltár- és szószékterítőt küldött. Gondunk még mindig nem szűnt meg, melyet a padok hiánya okozott. Az azonban, ki azt mondja: „Enyém az ezüst és az arany", kinyitotta a kis egyház tagjainak szívét és kezét, a kik 7 darab padot ajándékoztak az imaház részére. A Ferendián lakó evangélikusokat még mindig nem sikerült teljesen a missziói egyházhoz csatolni, hogy ők is valamivel járulnának az egyház szükségleteihez. Híveink száma ez évben is gyarapodott, a mennyiben a róm. kath. és a ref. . egyházból hozzánk öten áttértek. Az esketéseknél is a mi egyházunk javára történtek kedvező megegyezések. A jelentést kérelemmel fejezem be. Klopódia nagyon szegény és kicsiny egyház. Nagy mérvben rászorul külső segélyre. A ki bepillantana imaházunkba, mely roskadozó épület, bizonyára örömmel segítene nekünk. Forró óhajunk oly alapot teremteni, mely lehetővé tenné, hogy 1917-iki évben, reformácziónk 400 éves évfordulóján, új imaházat vallhatnánk tulajdonunknak. Senkise gondolkodjék úgy: ám segítsenek mások. Hiszen így gondolkozott a pap és a levita. Óh nem! Sőt ezen jelentésnek minden olvasója legyen valódi irgalmas samaritanus. Kissemlak, 1910 május 16-án. ,

r , , J Nyacsik Endre, a kissemlaki anya- és a klopódiai missziói egyháznak lelkésze. 8*