Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

110 85. templomhelv-vétel üdvös eszméje és terve, immár csak szép álomként kézeltetik. Jobb jövő s kedvezőbb helyzet reményében itt maradunk tehát továbbra is — a külvárosban; de híveink azért a régi bámulatos kitartással, hit- és ügyszeretettel fogják távolfekvő imaházunkat szokott tömörültséggel felkeresni ezután is. Ezek jelentése után a Gondviselés segítségét s az eddigelé is hálásan vett missziói segély szíves megadását továbbra is tisztelettel kérem! Lúgos, 1910 május 31. Chován Zsigmond, ev. missziói lelkész. B) Az orsovai missziói kör. „Ében-Ezer, mindeddig segítségül volt nekünk az Isten", ezen szavakkal kezdhetem ma én is missziói jelentésemet, mert Orsova missziói központunk is — mint Sámuel próféta — a folyó évben egy Ében-Ezer emlékkövet állithat fel, mivel 25 éve annak, hogy itt édes hazánk délkeleti határán, Bománia és Szerbia tőszomszédságában megkezdte rendes missziói működését és ezen negyedszázad alatt 7140 • kilométernyi missziói körében több mint 100,000 legnagyobb részt görögkeleti román lakosság között szétszórtan élő hitsorsosai körében felette nehéz és fontos missziót végzett, midőn ezeket lelkiismeretesen és szeretettel gondozta és anyaszentegyházunknak megtartotta. — És bár ezen idő alatt nehéz küzdelmet vívott léteért, fentartásáért, bár sokszor kénytelen volt ellenségeskedésekkel szembeszállania és létjogosáítságát erélyesen bizonyítania és követelnie, a hívek mennyi mindenféle csábításnak és csalogatásnak voltak kitéve, az anyagi gondok sohasem szűntek meg, helyzete mindig nyomasztó, többször kétségbeejtő volt: de a kegyelem Istene nem engedte magasztos munkájában lankadni, vele volt mindenkor oltalmával és segedelmével, új meg új lelkesedéssel és kitartással buzdította magasztos feladata teljesítésében egy szebb jövő reményében. — Azért hála, szívből fakadó forró hála legyen a kegyelem nagy Istenének. Kötelességeinket eddig híven és lelkiismeretesen teljesítettük, s ezután is lankadást nem ismerő buzgósággal akarunk Isten országa építésén fáradozni! A mult évben sem tagadta meg tőlünk a jóságos Isten kegyelmét és- segedelmét, úgy hogy munkánk szép rendben és ékesen folyt Isten dicsőségére és híveink javára. A hívek nem lankadtak sem hitbuzgóságban sem áldozatkézségben, sőt épp ez évben elismerésre méltó jelét adták egyházukhoz való ragaszkodásuknak és áldozatkézségüknek, melyről majd alább