Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

60 26—28. Tekintettel arra, hogy a báni kormány határozata az Ő Felsége által szentesített egyházi alkotmányban biztosított világi jogsegélvnek megtagadását tartalmazza s tekintettel arra, hogy ezen synodális törvény nem az 1898. évi május 17-én kelt' autonom törvény, hanem a szentesítés után történt kihirdetés folytán lépett életbe a Horvát-Szlavon királyságok területén és így a marasztalás törvényes jogalapja megvolt a közgyűlés a báni átiratok felterjesztése mellett megkeresi az egyetemes gyűlést, hogy a magyar kir. kormány útján eszközölje ki a báni kormánynál, hogy ezen határozatát vonja vissza és ezen követelés behajtását a jogsegély kiszolgáltatásával tegye lehetségessé. 27. Tárgyaltatott a makói ev. egyháznak és illetve Réthy Károly egyházmegyei ügyésznek felebbezése a csanád-csongrádi egyházmegye folyó évi július 29-én tartott közgyűlésén 18. jegyzőkönyvi pont alatt hozott határozata ellen, melyben a makói egyházban templomépítésre és fentartásra szolgáló és 1909. év végén 4172 K 13 f-t kitevő alapot az egyházközség szabad vagyonához kivánta csatoltatni, hogy annak jövedelmei az évi szükségletek fedezésére felhasználhatók legyenek. o o„ Tekintettel arra, hogy a templomépítésre eszközölt gyűjtésből fennmaradt összeg természeténél fogva is csupán templomépítésre és fenntartásra szolgálhat, s ily alap rendeltetésétől el nem vonható, a jogügyi bizottság javaslata nyomán a közgyűlés a csanád-csongrádi egyházmegye felebbezésseí megtámadott határozatának hatályon kívül helyezése mellett, az e tárgyban már 1906. évben 89. jkvi pont alatt hozott határozatát fenntartja. 28. Tárgyaltatik Dubanovci leányegyház felebbezése a horvát-szlavon egyházmegye idei közgyűlésének 11. jkvi pont alatt hozott határozata ellen. A jogügyi bizottság javaslata nyomán a közgyűlés a horvát-szlavon egyházmegyének idei XI. jkvi sz. alatt kelt határozatát azon részében, a melylyel Kmoskó Jánosnak alkalmazását elrendeli, határon kívül helyezi, azon részében pedig, melylyel kimondja, hogy az egyház a tankötelesek oktatásáról egy hitoktató alkalmazásával gondoskodni tartozik, helybenhagyja és utasítja az esperest, hogy a mennyiben az egyház záros határidő alatt a rendszeres hitoktatásról nem gondoskodnék, úgy az egyház költségére hitoktatót rendeljen ki és eljárásának eredményéről tegyen jelentést.