Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

8 . kus" jelző monopoliuma sok bajt okozott már ebben az országban. A gyűlölet kiforgatta azt eredeti igaz értelméből. A mi őseink nem szűntek meg sem általánosságban, sem egyenként az egyetemes — azaz katholikus — keresztény egyháznak tagjai lenni azáltal, hogy a római pápák visszaélései és hatalmaskodásai ellen protestáltak. Azok az olasz, spanyol és franczia katholikusok, a kik újabban a pápa joghatóságát el nem fogadják, nem szűntek meg keresztény katholikusok lenni, csak a „rómaiság" ellen protestálnak. A magyar, úgynevezett kath. autonomia, „római" uralommal valóban annyi, mint fából vaskarika, a mint ezt Deák F. igen találóan nevezte. Nekünk tisztáznunk kell továbbá az 1848-ban történt nagy alkotmányos átalakulás igaz értelmét és az Összes előjogok és kiváltságok eltörlésének nagy jelentőségét. Valamennyi hazai vallásfelekezetek elöljáróival és híveivel egy értelemben követelnünk kell az 1848 : XX. t.-czikkben határozott szavakkal kifejezett tökéletes vallási jogegyenlőség és viszonosság nagy elveinek becsületes és fokozatos végrehajtását és a bármi néven nevezendő előjogok és kiváltságok végleges eltörlését. Követelnünk kell a királyi tetszvényjognak szigorú alkalmazását úgy, a mint azt Deák Ferencz, az ország kath. bölcse magyarázta; a mint azt Zsigmond király és Hunyadi János kormányzó, ennek nagynevű fia, Mátyás király és II. József és II. Lipót királyok alkalmazták. Ismételnünk kell Hunyadival: ha Őszentsége Magyarországot hűnek és engedelmesnek óhajtja: tűrnie kell, hogy az szabad legyen és — tegyük hozzá — hogy annak polgárai valláskülönbség nélkül együtt békében élhessenek. Végre is van egy példánk a legújabb időből, I. Andrássy Gyula miniszterelnöksége korából, mely bizonyítja, hogy a pápai dekrétumokat Magyarországon királyi engedély nélkül nem szabad kihirdetni. De van 1895-ből olyan vallási törvényünk is, mely azt mondja, hogy „a magyar állam kötelékén kívül álló hatóság vagy egyén a hazai vallásfelekezetnek egyházi feje vagy védura nem lehet". De ha semmiféle pozitív törvény nem lenne is, ott a „salus reipublicae", mint megdönthetlen főtörvény, mely bennfoglaltatik az önálló és független állam fogalmában, szuverénitásában. Végre követelni kell, hogy a magyar püspökök római esküformájából törültessék ki az a Krisztus-ellenes rész, mely a másnézetű keresztények — úgynevezett eretnekek — üldözésére kötelezi őket. Ä XX. század nem helyeselheti a XVI. század bűnös szenvedélyeit a Krisztus világos tanaival szemben. Ne személyekről, hanem intézményekről és a bajok forrásának megszüntetéséről beszéljünk. Végre szabadjon saját egyházunk belügyeire nézve azon