Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

6 1. Ezeknek szentesítésében tanúsított királyi jóakarat az őszinte kegyeletnek és hálának érzelmeit költi fel szíveinkben. Remélem, hogy bányai ev. egyházkerületünk szívesen fog csatlakozni a testvérkerületeknek azon határozatához, hogy e jubileum alkalmából hazai evang. egyetemes egyházunk őszinte hódolatát és szerencsekívánatát küldöttségileg tegye le a trón zsámolyánál. A mi a zsolnai zsinatnak 300-dos emlékünnepét illeti, az minden tekintetben méltó volt a nehéz viszonyokkal küzdő őseink nagy tetteihez. Velünk ünnepelt nemcsak az egész ev. egyházegyetem, hanem a felvilágosodott ottani — zsolnai — kath. intelligenczia, a vármegye és a város képviselői. Lelki szemeink előtt megelevenedett a Thurzó György nádor, királyi helytartó körül csoportosult akkori főnemességnek és evang. papságnak lélekemelő képe. És ennek hatása alatt igyekeztünk leróni hálánknak és kegyeletünknek adóját egy emlékkoszorúban, melynek egyes levelei a dicsőség napsugaraiból, a nehéz harczok babéraiból, a lelki-testi szenvedések töviseiből, a becsületes munka kalászaiból és a jobb jövő reményeinek virágaiból állítottak össze. Mert ezekben véltük legméltóbban jelképezni háromszázados vallási és nemzeti küzdelmeinknek történetét. Nem tehetek róla, mélyen tisztelt közgyűlés; de én, valahányszor apáink nagy küzdelmeiről olvasok: mindig ev. egyházunk jelenére és jövőjére szoktam gondolni. Ha azok a mi őseink abban a korban, mikor nem volt vasút, nem volt telefon, nem volt sem nagy fizetés, sem napidíj; mikor anyagi segély nélkül, közlekedési eszközök nélkül, úgyszólván véres lábakkal taposták az utat, és általunk alig ismert akadályok között meg tudták az egyházat szervezni: vájjon mi lehet az oka annak, hogy mi, szerencsésebb viszonyok közt élő utódok, oly nehezen tudunk előre haladni? Ma alig van tiszta fogalmunk a háromszáz év előtti üldözések nagyságáról; sem annak a hitnek nagyságáról, a mely azokat eltűrte. Ma szabadon mozoghatunk, dolgozhatunk, fejlődhetünk; szabadon használhatjuk fel a béke napjait. Kérdezzük meg önmagunkat: megtesszük-e mindazt, a mi népünk vallási buzgalmának gyarapítására és erkölcsi erejének fokozására szükséges? Vájjon őseinkhez méltó kitartással és buzgalommal küzdöttünk-e a törvényileg biztosított tökéletes vallási jogegyenlőség és viszonosság nagy elveinek becsületes megvalósításáért ? Vájjon meg tudtuk-e védelmezni híveinket a nagyon is tevékeny ősellenség méltatlan zaklatásaitól s jogtalan és törvénytelen anyagi megterheltetésektől ?