Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

111 közigazgatási bizottságnál panaszló előterjesztéssel éljen, de egyúttal fölterjesztést is intéz a kerületi közgyűléshez, hogv ezen országos érdekű ügy végre a törvénynek megfelelő elintézést nverjen. Úgv tudjuk, hogy a kígyósi ügy már megfordult e helyen, de mint az arad-békési jelentés mutatja, a kívánt eredményt meg nem hozta. Az egyházmegye igen bölcsen intézkedett, hogy orvoslást a közigazgatási bizottságnál keresett, mert ez ügynek rendezése elsősorban oda tartozik; de helyesen cselekedett, a mikor panaszával a kerületi közgyűléshez is fordult, mert ezzel alkalmat nyújt a vall. és közokt. magy. kir. miniszternek arra, hogy a fennálló törvény alapján ily tulkapásoknak egyszersmindenkorra elejét vegye. A kerület ugyanis vallási sérelemmel állván szemben, egyebet nem tehet, mint hogy a gróf Wenckheim-féle iskola ev. vallású növendékeinek hitoktatási ügyét az egyetemes közgyűlés útján a közös ügyek bizottságához azzal teszi át, hogy az e sérelem orvoslása érdekében a közoktatási kormánynál egész tekintélyével közbenjárjon, annyival is inkább, mert a minisztérium, hivatkozással az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 22, §-ára, — „ha erkölcsi bajoknak jönne tudomására", — a minek fennforgása itt kétségtelen, — „. . . a vizsgálatot elrendelheti s annak eredményéhez képest a tanintézetet bezárhatja"; de ha a Wenckheim-féle iskola nem magán, hanem felekezeti jellegű, a miniszter az evang. vallású tanulóknak saját hitoktatójuk által való taníttatását ugyanezen t.-cz. 45. §-ának második bekezdése szerint, elrendelni köteles, a mennyiben e szakasz világosan ezt mondja: „Miért is ily helyeken (t. i. a hol a tankötelesek idegen felekezet iskolájába járnak) a hitfelekezeti iskolában a hit- és erkölcstan tanítása bizonyos órákra szorítandó, mely idő alatt a más hitfelekezethez tartozó gyermekek saját hitfelekezetök gondoskodása folytán és felügyelete alatt fognak hit- és erkölcstani oktatásban részesíttetni." A hitoktatási díjak megszégyenítőleg alacsony voltáról már a mult évben is megemlékeztünk. Most sem hallgathatjuk el, hogy a bánsági egyházmegyében a lelkész átlagos hitoktatási díja 36 kor. A vall. és közokt. minisztérium 32,055/1901. sz. a. az áll. elemi népiskolák gondnokságai részére kiadott „Utasítás" 22. §-nak 1. pontja szerint a gondnokság elegendő számú növendék után hetenkénti 1—1 óra után 30—40 kor. tiszteletdíjat szab meg, tekintet nélkül arra, hogy az iskola a hitoktató lakóhelyén, vagy több kilométernyi távolságban fekszik-e. Ez összegből egy órára alig jut 75 fi 11. Nem csoda, hogy ily viszonyok között a túróczi egyházmegye a hitoktatás elhanyagolását részben a szégyenletes díjazásban látja. De még feltűnőbb az az eljárás, melyet a kultuszminisztérium a pol-