Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

28 4. Őseink bitbuzgósága, mely vagyonnal, vérrel mindig készen állott a veszélyeztetett evangélium védelmére, — úgy látszik, — napjainkban ha nem is kihalóban, mégis apadóban van. Önerőnk megfogyatkozott, itt-ott belviszály bénít, míg az ellentáborban főurak fényes gárdája, a középosztály, iparos világ és munkásosztály gyermekeinek milliói erős, tömött phalanxba állítva, lelkesítve küzdenek egyházuk érdekeiért. Pedig az evangélium változatlanul még mindig «isteni erő az abban liivök üdvösségére». Rajtunk áll, csak rajtunk, hogy ezen isteni erő nem támadólag, de védve, alkotva, teremtve, áldva megnyilatkozzék egyházunk beléletében is. Az év folyamán lelkesen hangoztatott, s itt-ott életbe is lépett «evangéliumi népszövetség» eszméjét magam résizéről örömmel üdvözlöm, a csatlakozást az egyházkerület híveinek tisztelettel ajánlom. A négy egyházkerület elnökségei évközben foglalkozván ezen ügygyei, mely hivatva van a protestáns önérzet és hitbuzgóság élesztésével a fenyegető méltatlan támadásokkal szemben a védelemnek szervezését és magát a védelmet munkálni, oly formában ajánlják a szövetségek megalkotását, hogy azok az összes hívek bevonásával mégis ne helyezkedjenek az egyházközség kötelékén és keretén kívül. Lelkész, felügyelő, gondnok, presbyterek, tanítók, a hívek, férfiak, nők és gyermekek szeretet által összefűzött szent gyülekezete hirdesse községenként az evangelium ősi életerejének diadalát. Minimális összegű tagsági díjak fognák a fentartás költségeit fedezni. A lelkész és tanító urak fáradozása nőegyletek, gyermek- és ifjúsági egyesületek, népszerű felolvasások s nemesen szórakoztatva tanulságps egyéb előadások rendezésében megteremtenék azt a kapcsot, mely a híveket az evangelium szent testének élő és buzgón működő tagjaivá alkotná meg. A már meglevő ilynemű egyletek természetesen be lennének a szövetség keretébe illesztendők, már létező jó alapokon könnyebb a továbbépítés. Az u. n. vallásos esték rendezése különösen *a téli időszakban — az eddigi tapasztalatok szerint — mindenütt hathatós eszköznek vált be az egyházias összetartozandóság érzetének ébresztésére s megszilárdítására, mi annyival inkább ajánlandó, mert közönségünk, még pedig nemcsak az értelmiség, hanem a falu népe is a mindenütt emelkedő iskoláztatás folytán mindjobban érdeklődik a szellemi élvezetek iránt is, mely érdeklődés, ha saját egyházában nem tudja kielégíteni, könnyen oly helyekre vonzza híveinket, a hol idegen, sőt egyház- és vallásellenes áramlatok olykor visszahozhatlanul lebilincselik híveinket. A létesítendő evang. népszövetség hatáskörébe, mint igen actualis, kegyeletes és méltó feladatot szeretném utalni a reformáczió 400 éves jubileumának előkészítését is. Nem kételkedem ugyan, hogy hivatalos egyházunk sem fog késni, e nagy történeti momentum méltó megünneplésének előkészítésével. Az idő azonban eljár: mindössze 9 esztendő választ el a nagy naptól, melyről szeretném, hogy egy nagy, monumentális alkotásunk üdvözölje Luther világot megrázó fellépésének évfordulóját. Tudom, hogy itt is, ott is, a hol ezen eszmével foglalkoznak, foglalkoznak egyúttal egy-egy inkább