Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

— 85 terén Cserevicsen, Cerovacsán és Nestinben, a hol a hitokta- 30. tásunk még mindig róm. kath. oktatók kezében van. Cserevicsen — állítás szerint — egyenesen kényszeríttetnek ev. gyermekeink a kath. vallásoktatásban való részvételre s vagy három év előtt még, állítólag, az ellenkező ev. szülőt elzárással is büntették. Ezeken a helyeken híveink már nem akarnak segédkezet nyújtani az ev" tankötelesek összeírásához sem; felsőbb felhívásra már tettük ezt ezelőtt, kijelölvén egyúttal az egyszerű, de evangelikus szükségbeli vallásoktatót, de nem biztosíthatván ezeknek semmi díjazást s felsőbb helyről sem jővén e tekintetben segély, híveink bizalmatlanok lettek s az ev. vallásoktatás rendezését ez időszerint maguk is csak pium desideriumnak tekintik. Hogy baj van ezeken s ilyen helyeken az istentisztelet tartása körül is — a mennyiben nincs megfelelő istentiszteleti hely, nincs útiköltség — az természetes. (Már magam nem olcsó, hanem szép, drága bundát vehettem volna magamnak azon a pénzen, a mit a sajátomból fizettem kimenőben a íiliálékra; így meg téli időben a bundát kölcsönözni és fizetni kell.) Mindenesetre tehát erősebb kézbe kellene vennie a kerületi missiói bizottságnak a missiói egyházak rendezetlen ügyét. Ki kellene küldeni a helyszínére a főesperest segítségül a missiói lelkésznek, hogy az keresztül vigye az önmegadóztatást és önsegélyt az egyes missiói pontokon abban a mérvben, a mennyiben ez tőlök telik, mert bizony az ilyen kezdetleges, mondhatni évszázad óta elhanyagolt pontokon nincs meg a kívántató hitbuzgalom és áldozatkészség; de akkor egyszersmind ki fogna tűnni, hogy egyes helyeken nincs is meg a mód az önsegélyre úgyszólván a legkisebb mérvben, de kitűnnék egyúttal az is, hogy sehol sincs meg a lehetősége az önsegélynek oly mérvben, hogy az összegyház igenigen hathatós segélyérc a rendezés keresztülvitele érdekében szükség ne volna. E tekintetben a missiói bizottság ajánlatára a kerületi gyűlésen határozat volna hozandó, hogy az összes gyülekezetek felhivandók itthoni missiói czélra az évenkinti rendes gyűjtésre s évenkinti rendes költségvetésükben is kisebbnagyobb összeg felvételére (mi missiói lelkészek bizony nem nagyon örülünk a magyarországi pogány missiói egyesület megalakulásának, mikor az itthoni missiói ügy nyomorúságos helyzete iránt fogékonyságuk nincs), valamint fel kellene keresnie a missiói bizottságnak és a kerületi gyűlésnek az egyéb lehető segélyforrásokat is. Közeledik a reformáczió 400 éves évfordulója, talán legszebb megünneplés volna: a missiói egyházaknak ha nem is tökéletes rendezése, de legalább szilárdabb alapokra való fektetése. Azt is körültekintően kellene meghatározni, hogy hol alakítandó új missiói egyház. Mert például