Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

81 térésre bírják. Sok család vissza is jött és elégedettség és 30. békesség uralkodott a munkaadó és munkások közt. De ezen béke és elégedettség nem tartott sokáig. Zsigmondy Árpád bányafőfelügyelő és az igazgatóság közt felmerült nézeteltérés következtében a bányafőfelügyelő a helybeli bányászok sajnálatára és a mi ev. egyházunk nagy kárára mult év szeptember havában nvugdíjba'helyeztetett/minek folytán Stájerlak-Anináról elköltözött. Kiemelem, hogy Zsigmondy Árpád bányafőfelügyelő úrnak nyugdíjaztatása," a kit a mult évben egyházi felügyelőnkké is "megválasztottunk, egyházunkra nagy csapást jelent, mert nemcsak hogy egyházunkat anyagilag tetemesen támogatta, de erkölcsi támasza is volt, a mennyiben az evang. vallású hivatalnokokat, sőt munkásokat is figyelmeztette arra és elvárta tőlük, hogy nagy ünnepek alkalmával az Isten házában jelenjenek meg. És meg is jelentek, de ő maga is, családjával együtt. A bányafőfelügyelőnek nemeslelkű, jó szívű és nagymíveltségű neje gyakran látogatta az istentiszte-' letet gyermekeivel együtt, a mi buzdító hatást gyakorolt az egyházi tagokra nézve. Zsigmondy Árpád községünkből való elköltözése óta újból a régi tűrhetetlen állapot következett be. Olyan ember került a helybeli bányaüzem élére, a ki a bányászok munkabérét a minimumra leszállította, a mi természetesen nagy elégedetlenséget szült a bányászoknál s minek következménye az, hogy a szoczialisták napról-napra szaporodnak s minden hónapban „sztrájk" üt ki, mely legalább nyolcz napig tart és csak a bányafelügyelőség részéről megígért bérjavítás folytán veszik fel a bányászok ismét a munkát. De a megígért bérjavítás rendesen nem tartatik be és ismét kitör a „sztrájk". És ez így tart már hónapok óta. Ezen visszás állapot azonban nagy kárt okoz az osztrák-magyar államvasuttársaságnak, a szegény munkáscsaládoknak és a mi ev. egyházunknak is, mert minél kevesebbet keresnek az egyházi tagok, annál kisebb egyházunknak a jövedelme is. A jelenlegi bányafőfelügyelő maga személyesen kért fel engem arra, hogy a kivándorlott híveimet visszatérésre bírjam, személyenkint 40 koronát Ígérvén az útiköltségek fedezésére. Azt is tudom, hogy többen akarnának visszajönni hazájukba, szívesen jönnének haza, de a jelenlegi viszonyok közt a felelősséget nem vállalom magamra, nem hívok senkit vissza. Remélem azonban, hogy ezen tűrhetetlen állapot nem fog sokáig tartani, hanem egy szerencsés személyváltozás az üzemvezetőségnél ismét helyrehozza a békés állapotot, mert tényleg a jelenlegi viszonyok közt a munkások keresményükből nem bírnak megélni, a munkáscsaládok legnagyobb része nagy nyomornak van kitéve. Továbbá jelentem, hogy a kormány végre-valahára abbeli 6