Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

18 4. Ezen ajándékot a hívek azon okból nem fogadták el, mert féltek, hogy a herczeg evang. azon tisztviselője, ki urát ezen ajándékra rábirta. majd «azzal fog dicsekedni, hogy az egyház neki köszönheti létezését». Még az nap (okt. 14.) délben elutazván, a Fruska-Gora regényes hegység lankáin elhúzódó úton, útközben Ljuba és Erievik (Erdővég) filiákat is meglátogatván, Bingulá-ra érkeztem. Bingula, az előbb említett Ljuba és Erdevik, valamint Grabovo filiákkal 1863-ban kezdett szervezkedni, felvidéki, valamint bácsmegyei, nagyobbára petrőczi és dunagálosi származású tót és Tolna s Baranyából ide költözött német ajkú hívekkel. Első lelkésze Jeszenszky György, utóda Kvacala Károly, majd Morhác Márton, később Laczko János volt. 1897 óta most is buzgón működő lelkésze Ormis Fedor. Vallását és egyházát híven szerető népet (kb. 2000 lélekszámban) találtam e szép vidéken. Csinos kis imaházat Ljubán, díszes új templomot az anyaegyháznál népesebb Erdeviken, szépen szervezett és vallásoson fegyelmezett, bár egyelőre még egyszerű imaházzal bíró anyaegyházat Bingulán. Grabovo is bír egy kis imaházzal. Október 14-én d. u. az ünnepélyes istentisztelet után tartottam meg a közgyűlést, melyen a filiák által is megbízott bingulai kurátor a nagyszámú hívek egyhangú helyeslése mellett kijelentette, hogy az egyház már a horvát-szlavon egyházmegye alakulása idejében is kifejezett, azóta meg nem másított óhajtása «a magyar egyháztól való elszakadás». (Gondolom, jól fordítom e szóval kijelentésüket: «odtrhnut sa od Uhorska» = «Los von Ungarn !») A nagy hevességgel, bár teljes hiedelemmel előadott kijelentés mellett, intő és kérlelő szavaim daczára, a hívek állhatatosan megmaradván, az egyháztól elbúcsúztam s október 15-én Mitroviczá-ra u taztam. Ezen egyház, ott a szávaparti nagy iparvárosban, amily fontos misszói pont, oly szomorú anyagi körülmények között van. 1870-ben kezdte szervezni a mostan is még életben levő derék felügyelője, Liebmann Frigyes, ki a szegénysorsú, csekély számú kisiparos- és napszámosokból álló híveket saját házába gyűjtögette össze istentiszteletre. Első lelkésze Herstein Gyula, utána Abaffy János, majd Kottulá Ede volt, kik itt megélni nem tudván, rövid idő múlva állásukat elhagyták. Mostani lelkésze a Belgrádból elhívott Klein Pál, buzgón működik a kis nyáj összetartásának s hithűsége ébresztésének nehéz feladatán. A hívek száma, Kuzmin, Gregurevce, Rnma s más szórványnyal együtt 790. Templomuk sem helyben, sem másutt nincs s az istentiszteletet a községi iskolák 1—1 termében tartják. Kuzmin 3000 korona tőkével bír, a többinek semmi vagyona nincs. Az istentisztelettel bevezetett közgyűlés azon nézetnek ad, ugyancsak a viszonyokkal ismerős inspector, Liebmann Frigyes szavaival kifejezést, hogy kis egyházuk, melynek nem csak remélt fejlődése, hanem még mostani szerény existentiája is attól függ, hogy a horvát kormány és a horvát törvényeknek rendeleteihez mindenben alkalmazkodjék, egyhangúlag azt