Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember, gyámintézeti

246 Az Úr meghallgatta fohászunkat ez évben is; kértünk, zörgettünk, gyűjtöttünk lankadatlan buzgalommal gazdagoknál, szegényeknél és se munkát, se időt kimélő fáradozásunknak oly eredménye volt, mint eddig soha sem. Évi jelentésemet van szerencsém a következőkben előterjeszteni: Mindenek előtt fájó szívvel kell két kiváló férfiúról megemlékeznem, kiket az Úr az élők sorából kihívott s kiknek elköltözése mély gyászba borította kerületünket s vele együtt gyámintézetünket. Az egyik báró Podmaniczky Frigyes, ki 6 évig kormányozta kerületünket, a másik pedig Fabiny Teofil, ki 18 éven át nagy bölcsességgel s szive egész melegével működött mint kerületi felügyelő s gyámintézetünk egyik oszlopférfia. Az egek Ura jutalmazza őket az örök élet dicső koronájával. Midőn az elhunytakról kegyeletes szívvel megemlékeztünk, illőnek találom az élőkre áttérni. Mint új munkás lépett gyámintézetünk szolgálatába Thomay József, szegedi lelkésztársunk, kit a csanád-csongrádi egyházmegyei gyámintézet elnöknek megválasztott. Üdvözlöm gyámintézetünk ezen új munkását. Isten áldása legyen munkálkodásával. Egyetemes gyámintézetünk 47-ik évi közgyűlését mult év szeptember havának 28. és 29-ik napján Győrött tartotta, mely alkalommal a szíves vendéglátó város a gyámintézet és Luthertársaság tagjait igen szívélyesen fogadta. Az itt lefolyt ünnepségeket különben a «Gyámintézet» czímű hivatalos lap elég terjedelmes részletességgel leírta. Nem mulaszthatom el szíves figyelmüket egy nagyon fontos belmissziói intézetre fordítani, mely úgyszólván gyámintézetünk védőszárnya alatt keletkezett és fejlődött, ezen intézet a Torzsán felállított első magyarhoni evang. konfirmandusok otthona, melyet a torzsai helyi gyámintézet Isten és a keresztény szeretet segedelmével ez évben felállított. A magyar alföld nagy szórványaiban a gyermekek vallási oktatása teljesen el van hanyagolva, vallásos nevelésről, konfirmácziói oktatásról s e szent cselekvényre való előkészítéséről szó sem lehet; ezen gyermekek végképpen elvesznek ev. egyházunknak, elzüllenek, elvadulnak s a klerikalizmusnak s vallásellenes áramlatoknak lesznek prédájává. Hogy ezen elhagyatott gyermekek egy kis hányadát megmentsük, minden boldogságunk egyetlen kútforrásához, az Úr Jézus Krisztushoz vezessük, azért állítottuk fel ezen otthont. Szűk anyagi viszonyaink között nem gondolhattunk építésre, azért egyelőre egy házat vettünk 15,000 K-ért, egészen közel a templomhoz és az iskolákhoz. Igaz, hogy a házat még adósság terheli, azonfelül eleget kell még átalakítani, javítani, berendezni, ennek megtörténte után ide akarjuk majd a messze szórványokból a fiúcskákat és leánykákat hozni, olyanokat is, kiknek sem atyjuk, sem anyjuk s itt lelkiekben tanítást, gondozást s biztos menedéket találnak mindaddig, míg evangyéliumi hitvallásukat a gyülekezet előtt leteszik. A ház vétele után ez az eszme merült fel közöttünk: Hogy volna, ha a konfirmandusok otthonában egyelőre egy-két árvát vennénk fel és ezeket a kurzus után is bentartanánk. Ily úton-módon sikerülne talán egy a kon-