Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

-200 60. Csak Aszód panaszkodik, hogy régi épülete már semmi tekintetben sem felel meg a kívánalmaknak. Az intézetek összes vagyona 2.486,564 K volt. Ez összeg a múlt évihez képest 13,115 K szaporodást jelent s leginkább az értékpapíroknál és tőkepénzeknél eszközölt megtakarításokból származott. Vagyonszaporodás mérsékeltebb összeggel valamennyi intézetnél konstatálható, kivéve Aszódot, hol a jelentés szerint az előző évvel szemben mintegy 5000 K-val kisebb a vagyon. A rendelkezésre álló adatokból meg nem állapítható, hogy ezen apadás miből állott elő. De hihető, hogy a valóságban nem is történt meg, csak az adatokba becsúszott hiba következménye. Az évi jövedelem 528,647 K-át tett ki; ugyanannyira rúgott az intézetek fentartására fordított összeg. Ha ezt összehasonlítjuk az előző évi költséggel, 83,844 K apadás mutatkozik. E tetemes csökkenés majdnem teljes összegében az átmeneti kiadásokra esik s az előbbi években előfordult építkezésekben leli magyarázatát. Egy-egy tanulónak a nevelése általában 346 K 65 f.-be került. Az egyes intézetek között a költség azonban ekképen oszlik meg: Aszódon 246 K 10 f, Beszterczebányán 417 K 30 f, Békéscsabán 343 K, Budapesten 281 K 31 f és Szarvason 467 K 64 f. Tehát Szarvason és Beszterczebányán az egy-egy tanulóra fordított költség az átlagot fölülmúlja, alatta marad Budapesten és Aszódon, s majdnem teljesen egyenlő vele Békéscsabán. A jótékonyság gyakorlásában igazán elismerésre méltó tevékenységet fejtettek ki intézeteink. Mert eltekintve azon, magában is jótétemény számba menő olcsó ellátástól, melyben a tápintézetek a növendékeket részesítik, ösztöndíjak, jutalmak, segélyek, tan- és tápdíjelengedések czímén intézeteink 20,000 K minimális Összeggel segítették a szegény és szorgalmas tanulókat s ezáltal nem egynek lehetővé tették tanulmányainak folytatását. Hogy ezt képesek voltak megtenni, egyrészt azon nagylelkű és jószívű alapítóknak érdeme, kik a múltban és — hála Istennek — még a jelenben is szívesen hoztak áldozatot a kultura oltárára; másrészt a supplicatió — ma már sokszor támadott s ok nélkül eltörlésre itélt — intézményének tulajdonítandó. Éppen azért, mert ezen üdvös intézményt a szegény, tehetséges és törekvő tanulók érdekében iskoláink nem nélkülözhetik, reméljük és hisszük, hogy annak a jövőben való föntartásához intéző köreink föltétlenül ragaszkodni fognak. Híveinknek a jelenben is élő buzgóságáról, az egyház és iskolái iránti szeretetéről és áldozatkészségéről tanúskodnak azok az adományok és alapítványok, melyekről a múlt évi jelentések beszámolnak. Pl. budapesti főgymnasiumunknak néhai Füleki Stephány Lajos végrendeletileg 10,000 K-t hagyományozott; ugyanannak az alumneumi alap javára Strasser Sándorné 300 K-t, néhai dr. Borbély József ugyancsak végrendeletiig 5000 K-t, a szertárak gyarapítására Kéler Napoleon 1000, Keller Terézia 400 K-t adományozott. Ráth Arnold elhúnyt Géza nevű fia emlékére 1200 K s az 1882. évben érettségizett növendékek 1050 K tőkével ösztöndíj-alapítványt tettek. Az Értesítők híven és nagy részletességgel számolnak be az intézetek