Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

8 1. a magyar gazdag kath. püspökök nem tartoznak tisztelni azokat a törvényeket, melyek a mi prot. evangéliomi vallásunk szabadságát védik, melyeknek megtartására a magyar koronás király is, kormánya is ünnepélyes esküt tesz 1 Mert a pápának feltétlen engedelmességgel tartozó püspökök arra esküsznek, hogy bennünket lehetőleg üldözni fognak! Lehet-e ennél nagyobb államjogi képtelenség a mai czivilizált világon ? Pedig ebből a képtelenségből erecl e hazában minden vallásfelekezeti baj, minden animozitás és minden klerikális bün ! Ebből származik a «Ne temere»féle vakmerőség, mely a nem katholikus pap előtt kötött vegyes házasságok ezreit törvényteleneknek nyilvánítja. Ebből erednek az ellenünk való szervezkedések, titkos és nyílt támadások. Az a szó «lehetőleg» kifejezi azt is, hogy az üldözés módjai lehetnek sokfélék, csak czélhoz vezessenek! Újabb formula szerint, nem kell egyenesen a hegynek hajtani, mikor szép görbe hajlású utakon biztosabb a czél elérése 1 Jellemző az is, hogy ez a második V. Sixtus (ma X. Pius) azt a pápát választotta magának követendő például, a kit az egykorú okmányok eszesnek, álnoknak és gonosznak is mondanak. Ez volt az, a ki Giordano Brúnót, korának egyik legjelesebb bölcsészét, a szent inquiziczió útján túzhalálra Ítélte. Ez volt az, a ki Klement jezsuitát, a ki a protestáns vallású Navarrai III. Henrik franczia királyt meggyilkolta, megdicsérte; mert nézete szerint ezzel az isten azt jelentette ki, hogy nem hagyja el Francziaországot! Ilyen szellemben akarják most, szemünk láttára restaurálni a hazai katholicismust! Ez a restaurálás tényleg folyik a katonailag szervezett kongregácziókban, jótékony egyletekben, irodalmi társulatokban, országos népszövetségekben ; híveink csábításában, jogtalan adóztatásában és országos törvényeink megszegésében ! Látjuk és tapasztaljuk, hogy rendszeres politika űzetik a hazai Protestantismus fogyasztására és megtörésére. És ha látszólagos jóakarattal «segély» alakjában kegyelemből csalétkül odadobnak nekünk egy-egy milliót, az csak azon római ravasz számítással történik, hogy a míg mi éveken át a koncz felett veszekszünk, az alatt a kath. autonomia népszerű, de hamis czime alatt, suttyomban milliárdokat érő állami vagyont juttathassanak az egyedül idvezítő római egyház kezébe! Látjuk és tapasztaljuk, hogy idegen országokban székelő felsőbbségek alatt új szerzetek hozatnak be országunkba (Lazaristák), hogy ezek Budapesten már palotákat építenek magoknak, és a Francziaországból kiűzött és nálunk meghúzódott jezsuiták és egyéb férfi- és női rendek, szövetkezve magyarhoni rendtársaikkal, elérkezettnek találták az időt arra, hogy itt, e Mária országában vagyont szerezzenek magoknak! Látjuk és tapasztaljuk, hogy a gyászos emlékű Bach-korszak örökségeként törvénytelenül hazánkban maradt jezsuita rend, melynek régi működéséből szerencsétlen hazánkra Bocskay Istvántól kezdve II. Rákóczi Ferencz száműzetéséig kibeszélhetetlen átok származott, ismét fészkelődik. Tagjai háborítlanul járnak izgatni országszerte a protestánsok ellen. Látjuk, hogy ez a rend, melynek hazánkban elkövetett bűneit és gaztetteit nem a protestáns elfogultság, hanem egyik legnagyobb tanítványa (kit