Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

154 38. Elvesztettük egyházát annyi jóakarattal szerető jelesünket: ngs szentannai Almásy Andor kir. erdőigazgató urat, volt egyháztanácsosunkat, ki betöltvén nemes pályájának 40 évi szolgálatát, hálaadó istentiszteleten szemei harmatának csillogó gyöngyein át adva drága övéivel is dicséretet az Úrnak elébb, sok százak, — mindmegannyi közeli és távoli előkelőség — nem konvenczionális, hanem igaz érzelmekkel hozzá fűződők koszorújában jubiláltan mondott búcsút díszes állásának, melytől önként válva, a legmagasabb királyi elismerés, magasabb kitüntetés és mindenek áldása kíséretében, vonul jól megérdemelt nyugalomba. Önzetlen segítő jótékonysága közismert; r» több Almásynk nem, vagy legalább is 0, pótolva aligha lesz, érzem, tudom! Áldja meg Isten mindenképpen ! Egyébként pedig egyházi életünk nyugodt mederben, egy jobb jövő reményében, még mindig anyagi küzdelmekkel bár, de hitéletileg jobb módban halad. Hátha még mi is megéljük, hogy egyetértéssel «parvae res creseunt» . . . Istenem!? A missziói kör egészének mult évi népmozgalmi statisztikája, a mellékelt részletes «Kimutatás»-ban áll. Lúgoson, 1908 június 24. Chován Zsigmond, ev. missz. lelkész. B) Az orsovai missziói kör. Hálatelt szívvel jelenthetem, hogy az orsovai missziói központban és nagy kiterjedésű missziói körében a múlt közigazgatási évben minden szép rendben és ékesen folyt. A kegyelem Istene velünk volt oltalmával és segedelmével s folyt a munka zajtalanul és serényen. A hívek nem lankadtak sem hitbuzgóságban, sem áldozatkészségben, kiki teljesítette kötelességét erejéhez képest, s ha akadt is kivétel, a mint hogy nincs szabály kivétel nélkül, ez o'y csekély számban fordult elő, hogy említésre sem érdemes. Az istentiszteletek aránylag elég jól vannak látogatva, különösen az ünnepi félévben s ha ezek látogatottsága itt-ott némi kívánni valót is hagy, annak is az az oka, hogy híveink nagy része hivatalnok és hajós, kiket, sajnos, igen sok esetben a hivatal és a szolgálat visszatart a templomlátogatástól. De azért egyszer sem fordult elő, hogy a hívek oly csekély számban jelentek volna meg, hogy prédikáczió nem lett volna megtartható. Az egyházi cselekvényeket rendesen és szívesen veszik igénybe a hívek, nem kell e tekintetben már sok rábeszélés, hitbuzgóságuk készti őket erre. És ennek folytán a szektáskodás sem verhetett gyökeret körünkben s felekezetnélkülivé is eddig még egyetlen egy hívünk sem lett, hisz minden igyekezet a hívek kellő és lelkiismeretes gondozására fordíttatik, mindegyik megtalálja úgy istentiszteleteinken, valamint az egyházi cselekvényeknél is, mi szívét-lelkét kielégíti s Istenhez emeli. A lelkész élénk kontaktusban áll híveivel s nemcsak lelki ügyekben, hanem ügyes-bajos dolgaikban is kezükre jár s segítségükre van hol tanácscsal, hol tettel. A hívek különben józan,