Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1912. szeptember, gyámintézeti

215telések, majd a konfirmáczió, majd az esketéseknél; behoztuk a házaknál való gyűjtést s mégis, valljuk be őszintén, mindeddig csak lassan haladtunk előre. Nagyon nehezen mozognak még a mi egyházaink. Sok, nagyon sok közöttünk még a szunnyadó erő! Közel harmincz éve már, hogy ezen a téren az egyházmegyénél és a kerületnél működöm s valóban sokszor szomorú tapasztalatokat tettem. Láttam, hogy a testvérek, a lelkészek között is vannak — még pedig, fájdalom, nagy számmal —. kik a szeretet e szent munkáját saját munkájokul elismerni még ma is restelkednek; pedig a gyámintézet csak akkor lesz áldásos s czélját igazán csak akkor oldja meg, ha mindnyájan egyek leszünk, összetartunk, tömörülünk a szent munka körül. Apostoli erélvlyel, apostoli buzgalommal, nem csüggedő kitartással kell törnünk e szent üt felé. Meggyőződtem arról is, hogy gyámintézetünk gyökerei nem rejlenek a gazdag városok és egyházakban, hanem igenis rejlenek olt az alacsony völgyekben a szegény köznépből álló egyházainkban! Élő példa rá a zólyomi egyházmegyei gyámintezet, mely sok dúsgazdag egyházaknak, városoknak, egyházmegyéknek például szolgálhat. Gyámintézetünk czélja és hatásköre most már sokkal tágabb körben mozog, azért évről évre nagyobb összegekre is van szüksége; nemcsak szegény egyházközségeket, missziókat segélyez, hanem emberbaráti intézeteket, árvaházakat, otthonokat bel- és külmissziói czélokat támogat. Nem mulaszthatom el e helyen is gyám intézetünk egyik fontos alkotásáról ez évben is említést tenni, ez a torzsai evang. árva- és szeretetház, vagyis konfirmándus otthon, mely ez évben már ötödízben terjesztette be jelentését munkájának állapotjáról. Öt év: a kezdet nehézségeivel küzdő öt év! Tele munkával és fáradsággal, szükséggel, megpróbáltatással és mindenféle nehézséggel! A ki intézetünk történetét némi figyelemmel kísérte, jól tudja, hogy művünket nem kezdettük nagyszabású arányokban, hanem mint az Isten országa minden művét: a mustármaghoz hasonló szerénységben. Nem rohamosan, de óvatosan hordtuk össze egyik követ a másik után, míglen a mű befejeztetett. Négy évvel ezelőtt létesítettünk a körülfekvő puszták gyermekei számára, kik iskolai és konfirmácziói oktatásra jöttek, egy szükségkonyhát, holott télen megdermedt kezeiket s lábaikat megmelegíthették s élelemmel elláthattak. Ez nagyon tetszett az embereknek s mind több és több fiúcskát és leánykát küldöttek hozzánk. Azután vettünk egy házat, melyben néhány árva gyermek nyert elhelyezést. Ez a ház természetesen csak kicsiny és egyszerű volt, de tágas udvarral és