Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1912. szeptember

100 csekélv mértékben tesznek eleget ebbeli kötelezettségeiknek, sőt ' újabban ezeknél rosszabbodott a helyzet e tekintetben. Ilok, 1912 május hó 2-án. Valtinyi Pál, ev. m. lelkész. B) A slatinai misszió. A most már 1904-től önálló slatinai missziói egyházról, annak 11 iiliális egyházairól a következőkben számolok be: A 104. zsoltáríróval, annak 24. versével én is áhítattal mondom: „Mely nagyok a te cselekedeteid Uram", a kis mustármagból egy szép fa nőtte] ki magát, Slatina Istennek segítségével, az ő oltalma alatt fejlődött ki, a pár száz lélekből 1500 lett, további szaporodás várható! Az 1911-ik évnek legnagyobb eseménye volt a közel 40 ezer holdat kitevő Schaumburg-Lippei herczeg birtokának eladása, gróf Draskovich B. selyei nagybirtokosnak. A prot. Lippei herczeg a róm. kath. grófnak adta el nagy alkudozások után ezen igen szép, értékes nagy birtokát aránylag igen jó feltételek mellett. A mi slatinai missziói egyházunkat ezen birtokeladás nagyban érdekli, mivel a prot. német herczegnél volt több hivatalnok és bérlő elköltözik innen; egyházunkra ez kétszeres vesztesség, mivel tekintélyben veszítünk és mintegy 1000 kor. évi bevételünk is elvesz. A jó Isten segítségével meg voltunk eddig, bízunk benne, hogy ő ezentúl is megtart bennünket. Ha sikerül evang. családokat telepíteni ide, úgy némileg pótolva lesz veszteségünk, de igen kevés a reményünk erre. Egyes izr. nagybirtokosok és bérlők veszik meg a legértékesebb birtokrészeket, a melyeket ők ugyan el fognak majd adni újra kisbirtokosoknak, de — mint rendesen — igen nagy haszon mellett! Igen nagy kár volt, hogy a „herczegi kamara" maga nem parczellázta a földeket, ily módon a nép olcsóbb "földet kapott volna, a mivel nemcsak a szocziális kérdés lett volna szépen megoldva, de a „herczegi kamara" is jobban adta volna el földeit, a nép meg olcsóbban, első kézből kapta volna meg azokat. Ez a mi evang. egyházunkra is nagv előnynyel járt volna, a mennyiben a mindenünnen jelentkező evang. népek (Bulgária, Szerbia, Németország, Bácska, Bánát, Szerém stb. vidékekről jelentkeztek itt vevők) olcsó földet vásárolhattak volna s ezzel missziói egyházunk igen, igen sokat nyert volna úgy számbelileg, mint anyagilag! A mostani adás-vevésben csak a sok közvetítő lett a nvertes, ellenben veszített úgy a herczeg, mint a nép, mint evang. egyházunk. A slatinai missziói egyház fejlődése az 1911-ik évben alig különbözik az 1910-ik évtől, lassan haladunk előre min-