Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

145 Egyházi életről alig lehet szólni, pláne a központban magában. Az egyházi hivatalok be vannak töltve; felügyelő, már 40 év óta, Liebmann Frigyes, kinek érdemül fel lehet róni, hogy az egész missio egyáltalában még létezik, a pár protestáns híveink még legalább külsőleg együtt vannak. De fáradsága 40 év óta alig teremtette meg a várt gyümölcsöket, Mitrovicza még mai napig is oly szegény és hátramaradott, mint 40 év előtt, se temploma vagy legalább is egy kis imaterme, haranglába vagy kis háztelke, szerény paplakja megszerezhető lett volna — nyomorúság a mult, szegénység a jelen, reménytelenség és kishitűség a jövőben is; „szomorú a mi szívünk", ezen pár szó hű tükre a Mitrovicza missiói központban lakó 200 protestáns hívünk lelki hangulatának. Egyházi gondnok (curator): Otterbeim Frigyes, pénztáros: Thomas J. 800 lélekből áll az egész missió, melyek 34 községben, három politikai járásban el vannak szórva, egyházi gondozásban csak az említett két egyház részesült, a többi 32 község evang. hívei, ha el nem jöttek, vagy Mitroviczára, vagy Kuzminba, a mult évben pastorizálva nem lettek. II. Vallás- és konfirmátiói oktatás, belmissió: Ez egyik legszomorúbb fejezete a mitroviczai missió évi jelentésének. A felnőtt egyházhívek nagyobb bácskai (és bánáti) egyházakból vándoroltak ide, ifjúkoruk óta ev. egyházunk tagjai, annak tanait ismerik, egyházunkat otthon megszerették, azt életök végég is megbecsülik, csak ritkán szakadnak el tőlünk, már a mult iránt való tiszteletből apáik iránti kegyeletből. Hanem az ifjúság, a növekedő egyháztagok, a helyettes lelkész nem taníthatja őket, mivel nincs idő hozzá, a négyszeri látogatás alkalmával annyi dolog halmozódik össze, hogy az a pár órai ottléte alkalmával azt sem tudja elvégezni, tanítót számukra tartani, mivel a pár egyháztag, kinek iskolás gyermeke van, sokkal szegényebb és sokszor közönyös, semhogy e czélra valamit költenének; műveltebb evang. vallású ember ott nem akad, a ki azt elvégezni tudná; a szülők, szegények lévén, napi keresetük után járnak, gyermekeik vallásoktatására időt nem szentelhetnek. így van ez a mitroviczai missio minden községében, szomorú kép a jelenben és még inkább a jövőben, a mikor közel 60 gyermek évente mind vallástanítás nélkül nő fel, sem az elemi, sem a középiskolákban vallásoktatásban nem részesülnek; evang. egyházi éneket nem tudnak, hitünk szerint imádkozni sem, szent könyveink ismeretlenek előttük; a szomorú eredmény: róm. kath. horvát községben és iskolában róm. kath. horvátokká lesznek, gör. kel. szerb községben és iskolában pedig gör. kel. szerbek. Ha meg, a mi kivételesen mégis 10