Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

131 vannak rászorulva, mert önerejükből semmit sem tehetnek. S a kerületnek ez is a legislegelsőbb kötelessége, hiszen a jó szülő is leggyámoltalanabb, ügyefogyott gyermekét segíti legjobban. De tekintse a kerület az áttéréseket és reverzálisokat is, melyeknek kimutatásában a Bánság mindég elől halad s évente jelentékeny összegeket veszít. Hiszen az áttérések és reverzálisok már az egyház életkérdéséhez tartoznak. A fát ugyan gyökere táplálja s a táplálékot a törzs közvetíti az egyes ágakba, de a lélegzéshez levelekre van szüksége. Mit ér a tan, mit ér a kormányzat, ha a legterjedelmesebb egyházmegye hívei folyton csak fogynak s újak nem jönnek helyettük! De nem is a bánsági missióról kell most szólanom, hanem a különlegesen vett torontáli missióról. Arról csak azért beszéltem, mert erre is világot vet. x\z 1862. és 1863-iki buzgólkodásnak meg is lett az eredménye, hogy a Bánság keleti felében előbb egy, 1866-ban pedig már két utazó lelkészt alkalmazott az esperesség, kik egyes szórványok különös buzgósága és az államvasúti társaság lakás és vasúti szabadjegy adásában nyilvánuló jóindulatától irányítva, hol itt, hol ott telepedtek le s a szomszédos szórványokat időnként meglátogatták. Az egész bánsági missió rendelkezésére 6—800 frt állott, a miből előbb egy, később két lelkésznek kellett élnie és utazgatnia. Nem csoda, hogy 1872-ig az esperesség nyugati, nehezebb viszonyokkal bíró felére senki sem gondolt, mert nem is- gondolhatott. 1872-ben Frint János, akkori bánsági esperes, reményű, hogy Zsombolya központtal lehetne egy torontáli kört is szervezni a Steierdorf, Anina és Oraviczát magába foglaló s már gondozott kör mellé és Zsombolya a következő évben lakást és évi 60 forintot is ajánl fel, de sikertelenül. Talán azért is, mivel ebben az évben már a bács-szerémi esperesség is kezd kopogtatni a Gusztáv Adolf-egyletnél. Azóta próbáltuk a gondozást Torontálra is kiterjeszteni. Persze úgy, hogy a rendelkezésünkre álló 5—600 frtra csökkent összeget 2, 3, 1, sőt 5 részre is osztottuk a nagykikindai és törökbecsei lelkészi állomások befoglalásával, de siker nélkül. A torontáli missiói kört csakhamar be kellett szüntetnünk, nehogy a segély felaprózása által még a régi körök is visszafejlődjenek. 1871 óta, tehát 31 éve már, hogy minden kerületi gyűlésen sürgetem a torontáli missiói kör szervezését s mit érteni el évről-évre megújuló panaszaimmal? 1902-ben, tehát 28 évi könyörgés után válaszolt reájuk a kerület s a 11. p. a. ezt határozta: „ezentúl a jelentéseket 9*