Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

123 A központban és a szórványban ág. hitv. evang. 26 fiú 19. és 22 leánv (ev. ref 15 fiú, 10 leány) részesült vallásoktatásban. A vallásvizsga f. é. június hó 9-én radnai Wallandt Ernő, egyházközségi felügyelő, illetve Tompa Károly presbyter és a szülők jelenlétében a templomban folyt le, kielégítő eredménynyel. Az egyházi éneklés kellőleg gyakoroltatott, s hogy iskolai ünnepélyeken gyermekeim a másvallásúakkal együtt a róm. kath. templomba ne vezettessenek, mivel az iskolák államiak, mindannyiszor gyermek-istentiszteleteket tartottam. Lélekszám a központban: 203, a szórványban 63 ág. h. ev. lélek (ref. 108 +31 lélek). Született és megkereszteltetett Orsován 3 fiú és 2 leány (ref. 3 fiú. 3 leány), Zsupaneken 1 ev. fiú. Borzán 1 ev. fiú. Eskettetett Orsován 2 tiszta és 2 vegyes pár (ref. 1 vegyes pár). Meghalt Orsován 3 fi-, 2 nőnemű (ref. 2 finemű). Konfirmáltatott 3 fiú (ref. 1 fiú, 1 leány), Űrvacsorával élt összesen 79. Hozzánk áttért 1 személy. Tőlünk kitért 1 személy. Ezek után bátorkodom Orsova missiói központunkat nagykiterjedésű missiói körével, mely anyagi tekintetben folyton küzd a létért és segélyezésre nagyon is rászorul, a méltóságos és nagytiszteletű egyházmegyei közgyűlés kegyes pártfogásába és szeretetteljes támogatásába ajánlani, hogy nehéz és fontos missiói feladatának a jövőben is sikeresen megfelelhessen. Orsován, 1905. évi augusztus hó 14. Francz Ede ág. hitv. ev. missionárius lelkész. A közgyűlés ezen jelentést örvendetes tudomásul veszi s Francz Ede miss. lelkésznek sikeres működéseért elismerését fejezi ki. IV. Jelentés a lugosi missió állapotáról az 1904. évben. Az isteni gondviselés megtartotta e két vármegyére terjedő, nagy területű, hazai egyetemes egyházunk három főnyelvén gondozott evang. missiói körünket e lefolyt évben is. Ügy az egyes missiói pontokon, mint egyebütt, szerteszéjjel lakó híveink hitbeli magatartása s felekezeti öntudata, dicséretes, örvendetes; s ez mindenesetre az egykor gondosan nevelt gyermeki vallásos kedélynek meglett korban is élő erejéről, de arról is tanúskodik, hogy eme élő hit, mely: „hallás által vagyon" és szent beszéd által nyer tápot, kinekkinek saját anyanyelvén szorgalmaztatik és ápoltatik alkalmak adtán. Jól esik ez azoknak, kik bármely oknál fogva az egykori anyaegyház áldott tűzhelyét elhagyván, kivált itt, e nemzetiséglakta nyelvi és vallási idegenben saját nyelvű szertar-