Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907
1905. oktober, egyházkerületi
119 ajándékozási okmány egy másolatát, de az eredeti okmány Karánsebesen a határőrvidéki irományok között már nem volt feltalálható. Azonnal megindítottuk az eljárást a földnek az egyház nevére való telekkönvvezése ügyében, de ez csak húzódott, halasztódott, a társulat ügyésze, daczára igen számos sürgetésre nem tett semmit, bár az akkori társulat a telekkönyvezés ellen nem gördített akadályt, az ügyet kezéből kiadni is vonakodott. Végre igen erélyes és határozott fellépésünkre az ügy dűlőre került. De időközben a vasgyár más részvényesek kezébe került, kik azon érveléssel, hogy részvénytársaság nem ajándékozhat semmit, de, hogy a gyermeknek" neve legyen, a földet az egyháznak 20 (húsz) korona örökáron eladta s egy bírósági helyszíni szemle után végre a folvó év tavaszán a telekkönyvezés keresztülvitetett s a nándorhegvi egyház immár hosszú küzdelem után földjének teljes birtokába jutott. A három évi moratorium eltelte után, vagyis az 1902. év végén az egyház teljesen elkészült a neki kötelességévé tett munkálatokkal s hozzáláthatott a lelkészi állás betöltéséhez. Fel is kérte erre az egyházmegyei elnökséget s nagyságos és nagytiszteletű főesperes úr ki is írta 1903. évben a pályázatot a nándorhegyi lelkészi állásra, sajnos azonban, a pályázatnak nem volt eredménye, nem jelentkezett senki. Az 1904. évben újra ki lett írva a pályázat, még pedig három ízben, mindegyik pályázat 3—3 számban jelent meg az „Evang. Egyház és Iskola" czímű egyházi lapban; a harmadik pályázatnál a a bányakerületi lelkészválaszt, szab.-rend. 18. §-a d) pontja értelmében minden segédlelkészül alkalmazható, 24 éves egyén jelentkezhetett volna, de sajnos, ezen pályázatok is eredménytelenek maradtak, ismét nem jelentkezett senki. Az egyházmegyei elnökség tehát e szomorú tapasztalatból látva, hogy egyelőre nincsen kilátás a nándorhegyi lelkészi állás betöltésére, jelöltek hiányában, úgy vélte legjobban és valóban bölcsen — egyelőre addig, míg e lelkészi állás betölthető lesz ez ügyet rendezni, hogy a nándorhegyi egyházat filiájával és a hozzátartozó politikai községekkel együtt ideiglenesen az orsovai missiói körhöz csatolja. Más, jobb és bölcsebb rendezése ez ügynek valóban nem volt gondolható és a nándorhegyi egyházközség, látva a szomorú tényt, hogy lelkészi állására senki sem jelentkezett, készséggel és hálával elfogadta ez intézkedést. Az egyház azonban legalább minden második évben kérni fogja a pályázatnak újból való kiírását és reméli, hogy mielőbb saját lelkészét fogja körében üdvözölhetni. Saját lelkészlakása azonban az egyháznak nincsen. Az a lakás, melyet a lelkészek ott eddig használtak, a vasgyári társulat tulajdona, melyet annak idején az egyházközség alakú-