Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1901. szeptember

10 Méltóságos és Főtisztelendő Közgyűlés! Csatlakozva a kerületi Felügyelő Úr ő Méltósága üdvözlő szavához, részemről is hitrokoni szeretettel üdvözlöm a közgyűlés tisztelt tagjait, s évi jelentésemet a következőkben terjesztem elő; Mindenek előtt fajó szívvel emlékezem azon nagy veszteségről, mely egyházkerületünket jeles világi főjegyzőnknek dr. Vetsey Istvánnak elhunytával érte. Benne egyházkerületünk nagytehetségű, munkás és a jegyzői toll vezetésében páratlan ügyességű főjegyzőjét veszítette el. Szomorú köteleségemnek tartottam gyásztisztességén egyházkerületünket képviselni s gyászoló családja előtt mély részvétünket tolmácsolni. Legyen neki édes pihenője az anyaföldben s emléke áldott közöttünk ! A világi főjegyző teendőit időközben dr. Szelényi Aladár jegyző úr elismerésre méltó buzgósággal végezte. Ezen közgyűlésnek lesz feladata a főjegyzői állás betöltése iránt intézkedni. Áttérve egyházkerületünk bel- és külviszonyainak feltüntetésére általános jellegül elmondhatjuk, hogy a mi munkánk és feladatunk a befolyt évben folytonos küzdelem volt a gyengébbnek az erősebb ellen. Minden lépten-nyomon tapasztaltuk azt a szokatlan animositást, melylyel a római katholikus egyház a maga nagy hatalma és befolyásával saját érdekeit szolgálni s czéljait érvényesíteni törekszik. A felekezetközi békés viszonyok meglazultak s legalább is elzárkózás s gyanakvó féltékenységnek adtak helyet. Evangéliumi egyházunk tagjainak áttérítésére felhasználtatik minden eszköz, melyet ellenfelünknek a fény, a hatalom és nagy vagyon kezeihez szolgáltat, vallásunk gúnyolása — Ígéretek — reversalisok kierőszakolása és a csábítgatás minden neme az, a mi által hitfelekezetünknek gyengítése czéloztatik. Oly eljárás ez, mely felett minden nemesebben gondolkozó egyén méltán megütközik, mert teljesen ellenkezik a krisztusi szeretetnek, türelemnek — kiméletnek — isteni törvényével. Még eretnekeknek is neveznek minket, a kik az evangélium alapján állunk, s hitelveinket, életünk zsinórmértékét abból merítjük. Elszomorító képe ez hazánk jelenkori felekezetközi viszonyainak. Tagadhatatlan, hogy vegyes házasságok kötésénél a születendő gyermekek átkötelezése által érzékeny veszteséget szenvedünk, a mi nem a protestáns fél vallásos közönyének, hanem a reá gyakorolt pressiónak a következménye. Evangéliumi hitelvekben nevelt protestánst hitéből kitéríteni nem volna könnyű feladat, ha ahhoz Ígéretek megfélemlítések s a csábítgatás eszközei fel nem használtatnának.