Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

15 Sürgetjük ezen törvényczikk végrehajtását ma is, de mivel 6. nem egyedül anyagi oldalát tekintjük, hanem még inkább az erkölcsit, azt, a mely felekezetünk egyenjogúságát, viszonosságát biztosítaná a többi keresztyén testvér-felekezetek között, teljes végrehajtásához alig lehet reményünk. De követeljük egyrészt, hogy népünk túlterheltetésén az egyházi adózást illetőleg könnyítve legyen s arra törekszünk, hogy tanintézeteink az államiakkal a versenyt kiállani képesek legyenek. A protestáns egyház bátran és elszántan szállott harczba a lelkiismeret- és a vallásszabadságért s a midőn ezt neki kivívnia sikerült, ugyanakkor a haza szabadságának kivívása körül is érdemeket szerzett magának. Szegény volt, de szabad akart lenni; szabad államban szabad egyház, a lelkiekben csak az Isten akaratától függő, de hazáját hűségesen szerető és az ország törvényeit tisztelő. Lelkem mélyében át vagyok hatva azon gondolattól, azon érzéstől, hogy a haza törvényeinek oltalma alatt álló és fejlődő egyházunk minden egyes vezérének, hívének és tagjának szent kötelessége hazáját igazán és hűségesen szeretni, hű fiává lenni; mert azt tartom, a hazafiság sem nem érdeme, sem nem kiváltsága némelyeknek, hanem elengedhetetlen szent kötelessége mindeneknek. Hazaellenes törekvéseknek a mi egvházunk és annak autonómiája leplezője nem lehet. „Egyházkerületünkben — bizonyítá dicső elődöm az ő székfoglaló beszédében — eddigelé hazaeílenes nemzetiségi törekvések sehol sem merültek föl s teljes reményem van, hogy azok jövőben sem lesznek tapasztalhatók." Ebben a reményben ringatom én is magamat. De viszont ne keressük s ne véljük feltalálni a hazafiatlanságot ott, a hol az valóban nincs. Hívei vagyunk a magyar állameszmének, de ne üssük meggondolatlanul a hazafiatlanság bélyegét azokra, a kiknél az istentisztelet más nyelvű. Az egyház szent érdekében valónak tekintem azt, ha én az Isten népével megértetni kívánom magamat és a nagv apostol intentiojának megfelelőnek, ha eme szavait elmondhatom utána: „Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket. Mindezt pedig teszem az evangyétiomért." Pál 1. lev. Hör. IX. 22—23. Mi jól tudjuk, mélyen tisztelt kerületi közgyűlés! hogy az Úr tanítványai, az evangyélisták és az apostolok nemcsak hirdették Mesterük tanait, hirdették evangvéliomának szent igazságait, prédikálták a Krisztust, azt a felfeszítette!; hanem írtak is. Megírták az Ő szent életét, beszédeit, isteni csodáit, az apostolok cselekedeteit és az olyannyira tanulságos leveleiket s kötelezték a híveket azok áhítatos olvasására. Nekünk is, nemcsak szóval, hanem tollal is kell működnünk, híveink