Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

13 telt egyházmegyei felügyelő urakkal együtt képezik kerületünk 6. törzstiszti karát, mint az egyházmegyék vezérei és kormányzói; ők nehezíthetik, vagy könnyebbíthetik meg az én munkámat és ténvkedésemet; és én lelkem mélyében meg vagyok győződve, hogy az utóbbira fognak nekem kézségesen segédkezet nyújtani. Ők és velők együtt az egyes egyházközségek lelkészei és felügyelői, valamennyien kedves testvéreim az Úrban. Mi mindnyájunk legmagasztosabb teendője a vallásos hitélet ápolása, az enyém azonkívül még ezen hitápolásnak az ellenőrzése és az egyházi tan tisztasága és hamisítatlansága feletti felügyelet. Egyházunk hitének és életének zsinórmértéke a szentírás, kizárólag és egyedül a szentírás, az ágostai hitvallás értelmében. Ennek hű követésére szent esküvel kötelezi magát minden lelkész, tanár, tanító, püspök. Ez ama zászló, a mely alatt hűségesen kell élnünk, működnünk, harczolnunk és szenvednünk. melyet elárulnunk, vagy könnyelműen és hűtlenül elhagynunk nem szabad. E zászló, a mint egyrészt lelkesít, buzdít és megszilárdít a hitben és az Isten előtt tetszetős életben; úgy másrészt győzedelemre vezet mindazok elleni harczban, a kik tévelyegnek, a kik ugyan nem vetik meg a szentírást, hanem betűje szerint magyarázzák, a mely öl, nem a lélek szerint, a mely éltet. Feladatunk nemcsak nekünk, a lelkészeknek, de feladatuk a világiaknak is, mert mi egyetemes papság vagyunk, feladatunk mindnyájunknak ilyen vallásos hitéletét ápolni az egyházban, az iskolában, a családban és a társadalomban. A mi egyházkerületünk legközelebb gondoskodott egy idevágó, a lelkek gondozására útmutatást nyújtó, egyik ideálisan gondolkodó lelkésztársunk tollából eredő s a kerületi közgyűlés által köztetszéssel fogadott műnek kiadásáról, a melyet a mint már közkézen is forog, használjuk fel gyakorlati tanácsait, kövessük, élesztvén a hitet, szilárdítván a jó erkölcsöt, eloszlatván egyházunk köreiben olyannyira erőt vett közönyt s megvédvén mindazt, a mi megvédhető. De ezen cura pastoralist necsak a pap, de az egyház minden öntudatos világi tagja is gyakorolja, mert ha valahol jó példával lehet hatni a nép rétegeire, úgy leginkább az egyházi téren lehetséges elérni azt. Egy ilyen, a lelkészi és világi elem összhangzatos, czéltudatos működésére buzdítani, lelkesíteni a társakat és a híveket szent kötelességemnek fogom ismerni s meg vagyok győződve, hogy a minden áldások kegyelmes Istene, egyházunk hajóját úgy kedvező szelek által előbbre vinni, mint a szélvész és vihar által felkorbácsolt habok tátongó örvényéből kiszabadítani megsegít. Alsóbbfokú iskoláinkban engedjük a kicsinyeket a Krisztushoz menni és ne tiltsuk el őket Ő tőle; középfokú tano-