Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

10 6. lékének erősbítésére használják fel. Kiváló köszönettel tartozom továbbá a búban és örömben velünk mindenkor együtt érző református testvéreink egyetemes konventje és a dunamelléki egyházkerület által kiküldött illustris vendégeinknek is, s azok élén báró Bánffy Dezső ő excellentiájának, a ki társaival együtt mindenkor lelkes képviselője volt a protestantismus érdekeinek és eszményi magas missiójának. Legyenek mindnyájan meggyőződve arról, hogy a bányai ev. egyházkerület nagy súlyt helyez a hazában levő összes vallásfelekezetek közötti békének fentartására és ápolására; de különösen nagy súlyt helyez az evangeliom szerint reformált egyház jóindulatára. Erre indít bennünket a reformátió nagy századától lefolyt viharos múltnak számos közös emléke, a jelennek küzdelmei és a jövőnek közös törekvései. Mind megannyi drága kapocs, mely további összetartásra késztet bennünket, hogy egyesült erővel igyekezzünk a vallási jogegyenlőség és viszonosság nagy elveit megvalósítani. Es még egv kellemes kötelesség teljesítése vár reám. Először történik, hogy egyházi ünnepélyünket az ország szívének, Budapest szék- és fővárosnak egyik polgári köre is megtiszteli küldöttei által. Ezen megtiszteltetés kétségen kivül azon szivélyes jó viszonynak kifolyása, melyben a mi új püspök Urunk a szék- és főváros polgárságával áll. Mi ezen szivélyes viszonynak erkölcsi értékét nagyra becsüljük és a megjelenteket melegen üdvözöljük. Az ég áldását kérem mindnyájokra; kiváltképen a püspökszentelő evang. egyházunkra, annak minden egyes tagjára; — az ég áldását kérem a ma felszentelt püspök Úrunk nagy munkájára, hogy fáradozása szolgáljon szeretett ev. egyházunk, hazánk javára és a népek sorsát intéző hatalmas Isten dicsőségére! Úgv legyen. Ezután Sárkány Sámuel meleg szavakban köszönte meg elnöklő felügyelő úrnak megtisztelő búcsúszavait. Megválik méltóságától, hogy visszavonuljon a szerény lelkészi házba, de mint lelkész meg akar maradni a kerület tagjának, melylyel annyira egybeforrott, hogy válni sem tudna tőle. Ezután Soltz Gusztáv kerületi főjegyző úr búcsúzik el Sárkány Sámuel püspök úrtól a kerületi papság nevében. A kerület papjai leghivatottabbak, hogy a püspököt megítéljék s mint ilyenek, ők érzik legjobban a nagy veszteséget, mely Sárkány Sámuel távozásában az egyházkerületet érte. Mint egy szomorú család, állják körül a bücsúzó püspököt, a mely szomorúságukban csak az vigasztalja őket, hogy utódjában oly embert látnak, ki a nagy előd nyomdokain fog haladni. Az egyházkerület örök háláját és szeretetét tolmácsolva, kéri