Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1904. szeptember

6 . a lelkészek, tanítók és tanárok tisztességesebb fizetése csak arra való, hogy ezek az anyagi gondtól menten, nagyobb lelki nyugalommal küzdhessenek az Isten országának e földön való terjesztésében. Fájdalom, napról-napra kell tapasztalnunk, hogy ez a küzdelem mindinkább nehezebbé válik. A társadalmi életnek bonyolult új kérdései, ezeknek régi kinövései, mondhatnám vad hajtásai, új meg új alakban jelen­nek meg; s az újdonság után kapkodó emberek erős vágygyal, lihegő kebellel keresik a boldogulásnak útjait. A természet­tudományok új igazságait és felfedezéseit félreértve, — ezek­ből rendesen csak azt válogatják ki, a mi anyagi érdekeiknek, érzéki örömeiknek és hatalmi vágyaiknak kedvez — vagyis azt, a mi ellen Krisztusnak örökkévaló tana állhatatosan küzd. Világos, hogy Istennek azon szolgái, a kik lelkük mélyé­ben meg vannak győződve az evangeliom igazságairól, erős harczot kénytelenek folytatni az emberi önzés gyarlóságai ellen: az érzékiség ellen a lelki nemességet; az anyagiság ellen az eszményiséget; hatalmi gőg ellen az alázatosságot és test­vériséget kell nemcsak hirdetniök, hanem életökkel is tanu­sítaniok. Merem állítani, hogy a ki ezeket az eszméket akár tudo­mányának mélységével, akár szónoklatának varázserejével, akár életének erkölcsi hatalmával át tudná plántálni a nép­tömegek lelkébe, — a ki az evangeliomnak csak azt a két parancsát bírná általános érvényre emelni, hogy egymásnak terheit hordozzuk és soha ne tegyünk olyat másokkal, a mit magunknak nem óhajtunk: az nagyobb ember, nagyobb hata­lom, nagyobb jótevő lenne, mint a világ összes állambölcsei és fejedelmei. Bizony, ha ezek és ezekhez hasonló magas keresztyén elvek ténvleg uralkodnának e földön, akkor nem lennének C J 7 véres háborúk, nem hullana millió embernek vére idegen érdekekért és nem ülne diadalt az üres gőg és erőszak a jog, törvény és igazság felett! .... De mi czélból emlegetem én fel ezeket itt? Egyszerűen azért, mert mélyen érzem és világosan látom, hogy az evangeliom valláserkölcsi hatása a mindenféle új politikai, gazdasági és társadalmi eszmékkel és áramlatokkal szemben gyengül. És komolyan lehet félni attól, hogy ez az erkölcsi erő lassanként észrevétlenül kivész a keresztény tár­sadalom lelkéből. Ez a szomorú tapasztalás önkénytelenül arra ösztönöz, hogy, mint ennek a nagy kerületnek ez idő szerinti felügyelője, keressem az utat és módot, hogy az evangeliomnak üdvözítő ősereje, világot átteremtő hatalma visszaállíttassák és az étet minded társadalmi rétegeiben érvényre emeltessék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom