Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1903. szeptember

6 1. kednünk mindannyiunknak minden erővel, kitartóan, ernyedetlenül és rendületlenül. Ez a két nagy baj sorvasztja el egyházunk veteményes kertjének legszebb virágait és csökkenti hatását egyházi alkotmányunk legéletrevalóbb intézményeinek. Az egyik a lélek frisseségét és fogékonyságát öli ki híveinkből; a másik lehetetlenné teszi a más, erősebb felekezetekkel való versenyfutást! Az egyik vallásos eszményeinket, a másik egyházi intézményeinket veszélyezteti! Azért állandóan mind a kettő ellen kell küzdenünk. Ebben, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk. De fájdalom, nem értünk egyet, mihelyest arról van szó: miként kell e bajok ellen védekeznünk? Régi nézetem, hogy mindenek előtt önmagunkban kell az erőforrásokat keresnünk. De másfelől felette nagy jelentő' séggel bír az 1848. XX. t.-czikk illető szakaszainak mikénti alkalmazása, mely felett a két testvér protestáns felekezeti küldöttei együtt tanácskoznak. E tanácskozmány eredményét nagy érdeklődéssel várjuk. Erről tehát ez alkalommal nem szükséges bővebben szólani. De előttünk áll teljes nagyságában az a kérdés, hogy miként lehet a vallási dolgok iránti közönyt megszüntetni; miként kelljen a keresztyénségnek az evangéliumokban foglalt szellemét élővé, az emberi tömegek szivére hatásossá tenni, — hogy azok képessé legyenek ellentállani azon áramlatnak, mely a társadalom számára, a keresztvénség helyett új alapot kinál! ? Ez a nagy kérdés foglalkoztatja most a gondolkodó fejeket. Erről tanácskoznak az összes keresztyén felekezetek vezetői a földkerekség minden világrészében. Mi nem zárkózhatunk el a világmozgató új eszmék elől; nekünk is részt kell vennünk abban a szellemi mozgalomban, mely híveink sorában már eddig is romlást idézett elő. Érett megfontolással és férfias bátorsággal kell összemérnünk hitelveinket, vallásos meggyőződéseinket és egész tudásunkat azon új eszmékkel, melyek az emberi társadalom régi keresztyén alapjainak felforgatását és átalakulását czélozzák. es ha ezeket az új eszméket híveinkre nézve veszélyeseknek találjuk: akkor nem térhetünk ki azon kötelesség elől, melyet keresztyénségünk és protestáns voltunk parancsolólag reánk ró. Ez pedig abból áll: őrizzük, gondozzuk, emeljük és segítsük a népet, mely vezetésünkre bízatott! Ne engedjük, hogy híveink az akol körül ólálkodó farkasok zsákmányául essenek! Soha annyi veszélyes befolyásnak nem volt kitéve a nép, mint ma, a mikor a jó és rossz eszmék .villanyerővel futják körül a földet és ennek lakóit; a mikor a sajtó, mely ma már nem csupán szellemi érintkezési eszköz, hanem külön