Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1902. szeptember

171 kálkodásáért, melyet a gyámintézet és így a közegykáz érdekében elnöki minőségben 12- éven által kifejtett, mely fáradhatatlan munkálkodásnak köszönhető, hogy gyámintézetünk nemes és szent ügye oly gyönyörű lendületet vett s annyi áldást és üdvöt áraszt mindenfelé maga körül; a közgyűlés Laukó Károly kiváló érdemeit a legfőbb mértékben méltányolván és elismervén, azokat jelen jegyzőkönyvben megörökíteni rendelé. 9. Erre az újonnan választott elnök, Famler G. Adolf hálás szívvel köszönvén meg a beléje helyezett bizalmat, beköszöntő beszédét a következőkben mondja el: Tisztelt közgyűlés! „Míg időnk vagyon, mindenekkel jól tegyünk, kiváltképen pedig hitünknek cselédével!" Ezen szentírásbeli hely gyámintézetünk jeligéje, s ezen jelige magában foglalja egyletünk kettős czélját és feladatát is; ez pedig nem más, mint a szórványban élő és szegénységgel küzdő hitsorsosainkat szeretetben gyámolítani és evangelikus hitükben megerősíteni. Magyarhoni evangeliomi szentegyházunknak földi javai és fundátiói nincsenek, gazdag püspökségekkel és azok fényes jövedelmével nem rendelkezünk; a reformátió kezdete óta templomainkat, iskoláinkat, közművelődési intézeteinket önerőnkből állítottuk fel és tartjuk fel mai napig is; tesszük azt pedig nagy anyagi áldozatok árán. Daczára annak, hogy híveink oly sok irányban igénybe vannak véve, mégis nagy örömmel konstatálhatjuk, hogy az áldozatkészség mindég nagyobb és nagyobb mérveket ölt s egyre szaporodik azok száma, kik gyámintézetünk soraiba állanak. így hordjuk egyesült erővel az írt szegénységgel küzdő hitsorsosaink sebeire s ha a szeretet filléreivel fényes templomokat nem is építhetünk nekik, mégis azon vagyunk, hogy az evangeliomi igehirdetésnek helylyel-közzel biztos hajlékot állítsunk; hitrokonainknak a testvérjobbot nyujtsuk s nebéz terheiket és megélhetési gondjaikat megkönnyebbítsük. 0, mily nagy lenne csak akkor az eredmény, ha hatványozott szorgalommal és egyesült erővel működnénk. De gyámintézetünk az anyagi gyámolításon kívül még egy magasztosabb czélt tűzött ki magának feladatul, t. i. azt, hogy a szórványban élő hitrokonokat evangeliomi hitükben megerősítse. Valamikor egy régi kopott könyvet olvastam azzal a felirattal : Jesus mihi omnia! Igazán, alig ismerek szebb feliratot, bár csak ezen szép szavak minden könyvre felírva és minden emberi szívbe maradandóan bevésve lennének. Krisztus az én mindenem! ez azon kőszilárd fundamentom, melyen kell, hogy magunk is álljunk, ha a szórványban élő hitrokonainkat