Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1902. szeptember

64 . szt-mártoni orvos, ki szintén azon gyűlésen igtattatott hivatalába. A kilépett esper. törvényszéki birák helyett, illetve újra választattak: világiak: dr. Mndron János, t.-szt.-mártoni ügyvéd és Cicmanec János t.-szt.-mártoni egyház gondnoka; lelkészek: Rosza János ivánkofalvi és Chorváth Sámuel tót-prónai lelkész; tanító: Melicko János t.-sztmártoni tanító. II. Egyes egyházakban: a) Esperességünk nestora a turócz-szt.mártoni lelkész oldalához segédlelkésznek Óaplovic Jánost hívta meg. b) Felügyelőknek választattak a szucsányi egyházban dr. Vanovic János, és a turáni egyházban Halasa András, mindketten tíz-tíz évre. c) A tanítói karban a következő változások történtek: Cseremosonón leköszönt Sykora András helyett Jariabka János tanított idegilenesen. Kisfalun pedig, nem jelentkezvén okleveles tanító, szintén ideiglenesen tanított Kleskeu-Uhrik György. Felső-Jeszenben kántortanítónak választatott csaknem egy évi szünetelés után, Lamos János, addig zábreszporubai (Árva m.) oklev. tanító. Turánban a II. tanítói állomásra Molnár Milos oki. tanító lett megválasztva, ki azonban állását még január hóban elhagyta, megválasztatván Bánhegyesre, helyébe Strba Mária oki. tanitónő választatott; a III. új önszervezett állomásra pedig Seszták Cornélia oki. óvodásnő választatott meg; Krpelánban pedig Textoris Olga, képezdei magántanuló lett megválasztva, d) Gondnokokul választattak: Ivánkofalvi egyházban a meghalt Kleszkeu helyébe Chorváth András, bodorfalvi lakos; f.-jeszeni egyházban Pavlovié Gyula AlsóJeszenről; szucsányi egyházban főpénztárnoknak Hruska A., gondnokoknak Zilka János és Králik János; Stiavnyicskán Hruska Pál, Podhragyon Béla Máté. Klicsinyben Chromcik András Lipóczon Lamos Gábor, Belocklávke és Kouszkon Janik György; a turáni egyházban Benő András és Zilka József, Krpelánban Vanko Andás, Nolcsón Stano János és Suttón Kricko András. 3. Egyházi élet. A turóczi ág. hitv. ev. esperességhez tartozó egyházhívek vallás-erkölcsi élete csendes mederben folyik. Ha a templomlátogatás biztos mértéke lenne a vallásosságnak, úgy inkább dicsekedhetnénk, mint panaszkodhatnánk; mert a templomlátogatás mindenütt tömeges. De ez nem biztos mértéke a vallásos életnek; mindazáltal örvendetes ezen tény, mert van remény, hogy az, a mi talán csak külső, szokás, belsővé változik az Ige hatása alatt. Az úrvacsorát élvezők száma nem emelkedett, hanem inkább apadt a mult évihez képest. Ezen tény azonban a kivándorlásban leli magyarázatát, mely valóságos betegséggé fejlődik s mely híveink számát megtizedeli; s éppen a legjavakorbeliek távoznak az idegenbe, némelyek ideiglenesen, némelyek azonban végleg. Amerikába menni most csak annyit jelent, mint valamely szomszéd faluba, vagy városba átrándulni. S ezen körülmény nem csak annak az oka, hogy az úrvacsorázók száma apad, de oka annak is, hogy az apa idegenbe távozván, a gyermekek is elvesztik az erős féket; s így ha az iskolát elhagyják, nem igen akarják magokat alávetni az egyházi fegyelemnek. A nyári katechizáció megtarta-