Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1902. szeptember

55 418 kor. 90 fill.-t költött. Draskócsy Lajos lelkész a papi földön 4. készített ártézi kútra 400 kor.-t adott. Az egyház jótékonyczélra 106 kor. 30 fill.-t áldozott. A külterületen 6 kor. 42 fill. offertórium folyt be a templomalapra. Egyházközségeink körében ez anyagi áldozatok, adományok, hagyományok és segélyek 27,690 kor. összeget tesznek ki. Isten áldása legyen úgy az adakozókon, mint adományaikon! D) Irodalmi működés. Tudtommal Thomay József, Czinkotszky Márton, Petrovics Somától jelentek meg közlemények egyházi lapjainkban; ez utóbbi kiadta a „Bányai ág. hitv. ev. Egyházkerületi Tiszti czím- és névtárt" a kerület megbízásából. A szentesi egyházközség XVIII. évi Értesítőjét jelentette meg. E) Az 1894. XXXII. t.-cz. alapján a vegyes házasságoknál a születendő gyermekek vallása tekintetében történt megegyezések közül javunkra 10, veszteségünkre 11 esvén: közel jutottunk hozzá, hogy veszteségünket a nyereséggel pótolva lássuk. Az egyházi esketést mellőző párok kimutatott száma az idén 10, a mely szám a polgárilag megkötött 256 házasságnak 4 perczentjét teszi s így a tavalyi eredményhez képest 2-7% javulást mutat. Hiszem is, hogy következetes, fokozott pásztori őrködéssel hitéletünknek ez elég sötét foltját sikerülend eltüntetnünk. Horvát-Szlavon egyházmegye. I. Általános megjegyzések az egyházmegye beléletéről. Szemben a tavalyi jelentésemben kiemelt bajokkal némi megnyugvással konstatálhatom, hogy a horvát-szlavon egyházmegye belélete a legközelebb múltban valamivel kedvezőbb lett. Tulajdonítom ezt nemcsak azon látogatásoknak, melyeket néhány egyházban és filiában ez idén is tett az esperességi elnökség, hanem a konsolidálás utáni törekvéseknek is, a melyek gyülekezeteinkben észlelhetők. Gyülekezeteink és híveink úgy látszik mindinkább belátják, hogy az Istennek országa tulaj donképen a békesség, egyetértés és szeretet országa. Bajaink, szükségleteink még mindig nagyoknak nevezhetők, a munkamező igen tág, a régi ellenség erősebb mint valaha, azért van szükségünk az összetartásból eredő erőre, hogy építhessük ezen fiatal esperesség várfalait, alapíthassunk új egyházakat, missiókat, emeljünk imaházakat, templomokat és megőrizzük drága hitünk szent oltárait. Remélem, hogy ilyen érzületnek tulajdonítható, hogy az újpázuai egyházban, melyet a püspök úr ő méltósága meghagyása folytán meglátogattam és az ujbánovczei leányegyházban, melyet az esper. felügyelő úr meglátogatott, a béke helyreállott, hogy Szlavon-Bródon levita alkalmazását tervezik. Igaz ugyan, hogy Vukováron és Zsupánján, mely diasporákat szintén meglátogattam, a hitéletet még csak ébreszteni